Túl a XX. századon

„Azt írja végül Vona: túl kell jutnunk a bal- és jobboldal meddő XX. századi küzdelmén. Ha arra gondol Vona Gábor, hogy a posztkommunista térségben a bal-jobb ellentétpár félrevezető, hiszen jobbára a letűnt kommunista rendszerhez fűződő érzelmi-egzisztenciális viszonyt fejezi ki, természetesen egyetértünk. Ha arra gondol Vona Gábor, hogy az elmúlt negyedszázadban az újrajátszott XX. századi történetek pontosan arra voltak jók, hogy a bal- és jobboldali elitek a másik szennyesével takarják el a magukét, miközben a fasisztázás és kommunistázás paravánja mögött szép csendben kirámolták az országot, akkor újfent egyetértünk. Igaz, ha ezen túl akarunk jutni, akkor első lépésben a politikai elitnek kellene kiszállnia a történelemkönyvekből. A Jobbiknak is. Ha viszont a bal-jobb meghaladása kapcsán arra gondol Vona Gábor, hogy létezik ideológiamentes politika, akkor van egy rossz hírem számára: ezt a műsort technokrata neoliberálisok játsszák. Ideológiamentes politika ugyanis nem létezik: az így címkézett portéka a status quo fenntartását szolgálja itthon és a nagyvilágban egyaránt. A globális kapitalizmusban is létezik viszont tőke–munka (illetve tőke–természet) ellentét, s előbb-utóbb mindenkinek színt kell vallania, hogy ebben a lényegi konfliktusban melyik oldalon áll.

Abban kétségkívül igaza van Vonának, hogy hidakra van szükség egymás felé, hiszen közösen kell ezt a hazát építenünk. Egy-egy hidat képezhetne egymás felé például egy befogadó nemzetkép és a politika eredeti értelmének helyreállítása. S ne feledjük: van egy nagyobb közös hazánk is, a Föld, amelyért mi, magyarok is felelősek vagyunk.”