Okosabbak leszünk, ha több fizikai tevékenységet végzünk?

Az emberi agy egyik legfontosabb tulajdonsága a folyamatos változásra való képessége, vagyis a plaszticitása.

A Pisai Egyetem vizuális agykérget (kortex) vizsgáló kutatói megállapították, hogy fizikai tevékenységgel, például tornagyakorlatokkal növelhető az agy emlékezéshez és tanuláshoz nélkülözhetetlen, az általános vélekedés szerint az öregedéssel csökkenő plaszticitása. A „kopás” különösen az érzékszervi tevékenységekért felelős területeket érinti.

Az eredmények főként sokk utáni agykárosodásban szenvedőknek vagy tompán látóknak (amblyopia) bizakodásra adnak okot.

A kutatók korábban fizikai tevékenységet végző állatokat figyeltek meg. Megállapították, hogy például keréken szaladgáló patkányok vizuális kortexében magasabb szintű a plaszticitás, és a tompán látásból is hamarabb kigyógyulnak, mint a „visszafogottabb” állatok.

De működik-e ugyanez az embernél?

„Térlátás" akkor valósul meg, ha a két szem közel azonos képeket továbbít agyunkba. Ám ha két nagyon eltérő képet közvetítenek szemeink, fellép az úgynevezett binokuláris rivalizálás. A jelenség lényege, hogy a két szem elé egyidejűleg helyezett egymástól különböző képek szinkronikus érzékelése és térérzetté való összeolvadása helyett agyunk felváltva, hol az egyik, hol a másik képet regisztrálja csak.

A kutatók húsz felnőttel végezték a teszteket ezen a területen. Széken ülve néztek filmet, és az egyik szemüket áttetsző anyaggal ragasztották le. Egy másik tesztben szintén ugyanilyen anyaggal zavarták az egyik szem látását, viszont tízperces időközönként állókerékpáron végeztek gyakorlatokat filmnézés közben.

A második esetben hamarabb helyreállt a normális látás, azaz a fizikai tevékenység növelte az agy plaszticitását.