Jogos-e a jogvédelem?

„Nemrég olvastam egy perről, melyet Svédországban egy férfi oktató indított egyetemének vezetősége ellen. Az egyetemi döntéshozók ugyanis az egyik tanszékre egy hölgyet neveztek ki, holott a szintén pályázó férfi érdemei nyilvánvalóbbak voltak. Hivatkozási alapul a női kvóta szolgált. Hasonló perek vannak szép számmal az Egyesült Államokban is, ahol az »affirmative action« elve (mely a pozitív diszkriminációnak felel meg) az afrikai eredetűeknek biztosít arányos kvótát.

Csodálkozom, hogy a különböző kisebbségi csoportok (mint a homoszexuálisok) mintájára a színvakok és színtévesztők még nem ébredtek öntudatra és nem szervezkednek. A társadalmi kommunikáció gyakran a színek nyelvén történik, a közlekedéstől kezdve a villamos-vezetékekig. Ezáltal a színvakok diszkriminálva vannak. Nem lehetnek sem pilóták, sem mozdonyvezetők, sem szobafestők. Még csak abban sem biztosak, hogy mikor kell bevenniük a sárga pirulát vagy a kék orvosságot. Kétségtelen joguk lenne arra, hogy ne színek alapján kommunikáljanak velük, de itt is megvan a közösség joga, mely ennek határt szab. Ki merne egy színvak pilóta gépén utazni? Tehát ismét egyensúlyt kell találnunk a színvakok jogai és a társadalom irányában fennálló kötelességeik között.

A jogvédelem jogos, de nem mehet sem a közösség, sem az egyenlőség elvének rovására.”