Függőség és kiszolgáltatottság nélkül

„A jelenlegi magyar társadalmat többrétegű, rendszerszerűen felépülő kiszolgáltatottságok jellemzik. Társadalmunk legalsó marginalizált csoportjait egyszerre sújtja a tradicionális, a spontán módon kialakult és most már a tudatosan létrehozott, intézményesített kiszolgáltatottság. A nyomorban élő cigányokat ezek az erők a sudrák helyzetébe kényszerítik. A neonáci mozgalmak nem létrehozták, csak kimondták ezt az állapotot, és persze igyekeznek minden lehetséges negatív következtetést levonni belőle. A társadalom nagy részét azonban azok a spontánul kialakult függőségek béklyózzák, amelyek az elmúlt évtizedekben formálódtak ki. Amikor újra és újra rácsodálkozunk a közvéleménykutatási adatokra, és nem értjük, miért nem csökken nagyobb arányban és sokkal gyorsabban a kormány támogatottsága, akkor elfelejtjük, hogy a kormányzat csak azt teszi nyilvánvalóvá és foglalja törvényekbe, amit a többség eddig is naponta tapasztalt. Három tényező, a tradicionális, a spontán és a tudatos összefonódása teszi egyre szilárdabbá a kiszolgáltatottságok rendszerét Magyarországon.(...)

Mivel az Orbán-kormány törvényeinek megsemmisítése után is fennmaradnak majd azok a tényezők és folyamatok, amelyek újratermelik a függőségeket, a törvénykezésnél sokkal többet kell tenni. Be kell avatkozni a folyamatokba, mégpedig azokon a pontokon, amelyek a következmények szempontjából kritikusnak számítanak. Mert, ha csupán a jelenségek szintjén avatkozunk be, akkor mindig kezdhetjük elölről. A kialakulást természetesen nem történetileg, hanem a folytonos újrakeletkezés értelmében kell venni. Az első kérdés ebben az esetben így szól: Mi teszi lehetővé, hogy a társadalmi érintkezésben akadálytalanul szülessen újjá a kiszolgáltatottság? Az újjászületéshez az szükséges, hogy az alávetett és az alávető egyaránt elfogadja, vagyis az szükséges, hogy a kiszolgáltatottságot természetesnek, magától értetődőnek tekintsék. Ehhez pedig, többek között, az kell, hogy ehhez igazítsák a feltételeket is (szervezeti rendszerek, szabályok, személyes viszonyok stb.), mert akkor már úgy tűnik, az adott körülmények között nem is lehet másként cselekedni.”