A boldogság melankóliája

2020. február 29. 16:15

A boldogság megtalálásának vágya: a legnagyobb kísértés, amelyet akkor is hajszolunk, ha már régen megértettük, hogy nincsen beteljesülés.

2020. február 29. 16:15
Kincses Krisztina
Vasarnap.hu

„Állandóan keressük. Meg akarjuk találni, magunkénak akarjuk tudni, ameddig csak lehet. Sóvárgunk utána, belekapaszkodunk – bizonyságban, tévedésben, szenvedélyben, kiégésben. Amikor magasan szállunk, vagy a mélyben vegetálunk; egyszer türelmesen, másszor türelmetlenül. Érezzük hiányát a reggeli kávé minden egyes kortyában, vagy amikor ölelő karjaival álomba ringat minket a szürke bizonytalanság. Nem kapjuk meg gyermekeinkre pillantva, és szerelmünk sem olthatja szívünkbe.

A boldogság megtalálásának vágya: a legnagyobb kísértés, amelyet akkor is hajszolunk, ha már régen megértettük, hogy nincsen beteljesülés.

Balázs Zoltán így ír erről Homérosz napja című művében: »Mindenesetre úgy látszik, arra ítéltettünk, hogy a boldogságot csak időben távoli, bizonytalan dolog gyanánt szemlélhessük. Nem csoda, ha sokan a jelen örömeit értékelik a legtöbbre, s tudatosan félreteszik, mint haszontalant, a távoli reményt. Hiszen a jelen is olyan sokat nyújthat: az elragadtatás pillanatait, a testi gyönyör, a meghatódás, a dicsőség, a megkönnyebbülés, az ujjongás örömeit. Van aztán tartós elégedettség is, amikor az ember nem vágyik már többre. (…) Csakhogy ezek az örömök és gyönyörök a múlandóságnak vannak alávetve, s a szerencse legalább annyira kormányozza őket, mint mi magunk, így dőreség volna boldogságnak tartani őket«.

Mennyi mindent látunk magunk körül, ami csupaszon és hidegen ordítja arcunkba az ember leghatalmasabb vágyát, a boldogság megtalálását: az új, csinosabb feleség, egy nemátalakító műtét, pénz, amely sosem elég – alkohol és drogok által nem tudni semmiről. Homályba vezető döntések, életek a keresés útvesztőjében – hogy csak néhány dolgot említsünk. Rémisztő, persze, hiszen mindannyian érezzük. Betöltetlen üresség, melyről jobb nem is beszélni, de tompítani akarjuk, ki-ki amivel tudja. És miközben már »nagyon fejlettek vagyunk«, új világunk hipnotikus dallama csak még inkább felszínre hozza az Édenből kitaszított ember valóságos gyötrelmeit. Akaratlan utópia.”

 

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 15 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
egyvilág
2020. március 03. 11:16
Akinek volna kedve kicsit mélyebben elfilozofálni a boldogságról, az a következő linken nézzen szét: https://egyvilag.hu/temak.shtml#temaid044 A felső sorokat nézzétek a kép. Ezek egyenként letölthető fejezetek egy nagyobb műből. Kattintsatok a fejezetek címeire, vagy a doc, pdf linkekre.
BandiMandi
2020. március 01. 17:05
.....ha dolgod lenne a világban /hazádban, sulidban, családodban, az utcádban, a városodban...akárhol!/, kevés időd maradna a merengésre. Ha egy párat meg is tudsz oldani ezekből, feltéve hogy marad rá időd, boldog is lennél. csak már nem is igényelnéd.
annamanna
2020. február 29. 18:45
A dolog rendkívül egyszerű. Sikerélmény - boldogság. Kudarc - boldogtalanság. Mivel a sikerélményt nem lehet kimerevítve állandósítani, ezért a boldogságot sem lehet naftalinba mártani. Meg kell elégedni azzal, hogy minden időpillanatunkat az határozza meg, hogy éppen sikert vagy kudarcot élünk át. Bármilyen pici siker lehet a boldogság okozója, ez jó hír, mert minden napot megszépíthet. Viszont minden sikerélmény megkopik egy idővel. Ha sokszor csináljuk ugyanazt, ami eleinte boldoggá tett, az rutinná válik és már nem vált ki érzelmi élményt. Ezért az ember kénytelen mindig valami új forrást keresni a sikerélményének, ezzel a boldogságának. Ez azért jó, mert pontosan ez a hatásmechanizmus kényszeríti tanulásra, fejlődésre, változásra, pont ez sürgeti, hogy továbblépjen. Ha elég volna egyszer sikert elérni, és az örökké boldoggá tenne, akkor az emberek leragadnának valami csecsemőszinten, és örökké vigyorognának, mint a tejbetök. Plusz a fejlődésre ingerel az is, hogy a kudarc boldogtalanná tesz. Ha nem így volna, nem akarnánk tanulni a hibáinkból.
Nannyó
2020. február 29. 18:23
"nincsen beteljesülés." Néhány évtizedre azért össze lehet hozni. :)
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!