Rétvári: A hálapénz kommunista dolog

A kommunista diktatúra hatásai máig jelen vannak az egészségügyben, az orvosokat megalázó rendszer társadalmi hatása még mindig hat, így például a hálapénz intézményével, erről az Emberi Erőforrások Minisztériuma parlamenti államtitkára beszélt egy keddi budapesti fórumon. Rétvári Bence a Kommunizmus Bűnei Alapítvány és a Konrad Adenauer Stiftung támogatásával szervezett, Orvosok a kommunizmusban elnevezésű konferencián emlékeztetett arra, hogy a hálapénz fogalma először egy 1957-es pártkongresszuson hangzott el. Okai között említette, hogy az orvosok fizetését alacsonyan tartották; a segédmunkások béréhez igazították, és ennek a következménye lett a hálapénz, majd később az orvosok elvándorlása is.

Azt mondta, a sztálini hozzáállás ellenségnek, kapitalista, reakciós közegnek tekintette az értelmiségieket, köztük az orvosokat, akiket ezért tudatosan igyekeztek megalázni, és gyakran koncepciós pereket is indítottak velük szemben. Az államtitkár a kommunista időszak súlyos örökségének mondta azt is, hogy a betegjogok kérdése fel sem merülhetett, a betegeknek így nem volt beleszólásuk a saját kezelésükbe.

1945 után alig maradt itthon orvos

Horváth Attila, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanszékvezetője azt mondta, a kommunista időszakban az orvosok legnagyobb része esküjéhez hűen dolgozott annak ellenére, hogy munkájukat alulfizetve, nehéz körülmények között, leterhelve, nagyon sok beteget ellátva kellett végezniük. Emlékeztetett arra is, 1945 után mindössze 7 ezer orvos maradt Magyarországon, a többiek a háborúban, a koncentrációs táborokban vagy a gulágon vesztették életüket. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a kommunista rendszer idején Magyarországon a szomszédos országokhoz képest is nagyon kevés forrást biztosítottak az egészségügyre, és az ellátási rendszer területileg nagyon aránytalan volt, a munkavédelem és a környezetvédelem pedig szinte ismeretlen fogalom volt.

Mindezek következtében folyamatosan romlottak az egészségügyi statisztikák, a problémák az orvosokra és a kórházakra zúdultak – fűzte hozzá. Példaként említette, hogy 1981-ben egy körzeti orvosra átlagosan 1937 beteg jutott. A tanszékvezető is arról beszélt, a kommunista rendszer viszonya az orvosokhoz ellenséges volt, ám többségüket nem tudták befolyásolni, mert erős volt köztük a kollegialitás.

Mengelék az ÁVH oldalán

Az orvosoknak nemcsak a fizetését tartották alacsonyan, de a magánpraxisaikat is megszüntették, ezzel pedig rákényszerítették őket a paraszolvenciára, amivel ugyanakkor zsarolhatóvá is tették őket. Kitért arra is, voltak orvosok, akik nem maradtak hűek esküjükhöz, és együttműködést vállaltak az Államvédelmi Hatósággal; volt köztük, aki arról tartott nekik előadást, hogyan verhetnek meg embereket külsérelmi nyom nélkül, és volt, aki különböző fizikai vagy pszichológiai módszereket talált ki a fogvatartottak kínzására. Megjegyezte, nem véletlenül hívták ezeket az orvosokat több börtönben is - az auschwitzi koncentrációs tábor hírhedt orvosa után - Mengelének.

Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke szerint a ma az egészségügyben megjelenő bizalmi válság is a kommunista rendszerre vezethető vissza. Arról beszélt, ez a bizalmatlanság ma szinte szétrágja az egészségügyi ellátórendszer szövetét, pedig ez az alapja az orvos-beteg viszonynak. Gazsó L. Ferenc, az MTI Zrt. vezérigazgatója a rendezvényen a témában megjelent Őrjítő mandragóra című könyv társszerzőjeként arról beszélt, hogy szovjet mintára vezették be Magyarországon a „politikai pszichiátriát” azokkal szemben, akiket más módszerekkel nem tudtak elhallgattatni vagy befolyásolni.

Nincs bőséges irodalmunk

Példaként mások mellett Medve András orvos esetét említette, akit a Szovjetunióba hurcoltak, majd miután ott nem tudták kémnek beszervezni, évekig fogva tartották. Amikor az orvost végül hazaengedték, Magyarországról hiába követelte a rehabilitációját, és az ott elvett személyes értékeit.

Az orvos az 1960-as, 70-es években leveleket írt nemzetközi fórumokhoz, így például az ENSZ-hez is, ezért elmeszakértőkkel, pszichiáterekkel személyiségzavart állapíttattak meg nála és gondnokság alá helyeztették. Gazsó L. Ferenc azt mondta: minden diktatúra sajátja, hogy változatos eszközökkel üldözi a megrögzött igazságkeresőket, és történelmi recept, hogy a kellemetlen igazmondót bolondnak nyilvánítják és kivonják a forgalomból, és ezzel a hatalom szempontjából kóros nézeteit – még mielőtt járványosan terjednének – törlik a politikából, a közéletből.

Emlékeztettet arra, hogy az egykori béketábor országaiban nincs bőséges irodalma a politikai pszichiátriának, de annyi bizonyos, hogy a szocialista világrend fennállása alatt ebben is a Szovjetunió szolgáltatta a mintát.