Példátlan elismerést kapott Magyarország Nyugatról
Budapest emlékezteti az európaiakat arra, ami az otthonukból már elveszett.
Több volt, mint rockkoncert. Zenés színpadi játék.
„A Rammstein budapesti fellépése akkora élmény volt, hogy azóta szédelgek a hatása alatt. A német tudattalan hátsó kertjéből elszenesedett emberi csontokat előásó misztériumjáték az elektronikus tánczene és a heavy metal pengeélén sikít, mint a Krupp-acél, perzsel, mint a lángszórótűz, és dörömböl, mint a gyalogsági bakancs. Nem láttam még ennyire nagyszabású, ennyire koncepciózusan koreografált, ennyire igényesen kivitelezett és ennyire alázatos fegyelemmel előadott műsort. Több volt, mint rockkoncert. Zenés színpadi játék: minimális virtualitással és maximális realitással ható összművészeti élmény a jelképalkotás ihletett erejével.
Amikor ledőlt a fal, és Brian Eno Berlinbe rángatta a U2-t, hogy ott készítsék el az Achtung Baby című lemezüket, mert ott most épp felforr a levegő, a történelmi számlák kiegyenlítésének azt a szellemét idézték meg, aminek a Rammstein lett az eljövetele – Till Lindemann huszonhét éves volt ekkor. A kelet-berlini zenekarnál ott volt a múlt század ellenmérge – nyugatnémetként soha nem lehettek volna ennyire bátrak. A császári, a weimari, a nemzetiszocialista, a népi demokratikus és a szövetségi rendszerek tapasztalatának integrálása és alámerítése a germán néplélekbe a múlt feldolgozásának abban a delejező erejű műveletében teljesül, ami röviden úgy hangzik: Rammstein. Még mindig úgy van: ha azt akarod, hogy valami rendesen el legyen végezve, bízd a németekre. Pont a rock and rollra ne lenne igaz?”
Nyitókép: Facebook