Darált tücsök és a nyúl éve

„Rájár a rúd a tücsökre. Nem elég, hogy a katicabogárhoz hasonlóan honvédő háborúra kényszerült, mivel a néhány évvel ezelőtt még az örökkévalóságig biztonságosnak tűnő koncerttermeinek ajtajait az éghajlatváltozásnak köszönhetően berúgta a kabóca, most majd még be is darálják valami kekszfélébe. Már amennyiben a hír igaz ugye, mert ezt mostanában szinte mindenhez illik hozzátenni, pedig még igazán el sem szabadult a mesterséges intelligencia, ami szépen lassan átveszi a kezdeményezést a hírszerkesztőségekben dolgozó kollégáktól.

A helyzetet ráadásul bonyolítja, hogy rengeteg, nemrég még hihetetlennek tűnő épületes baromságról szóló információról bizonyosodik be, hogy nem a Jereváni Rádió terméke, hanem inkább a szomorú, ám színtiszta valóságról szóló tudósítás. Ennek ellenére amikor először olvastam a tücsökdarálásról szóló híreket, magam is arra gyanakodtam, hogy valaki már megint rendesen berántotta a kézi fake-et, tehát a közlés hamis. Egy kicsit utána is mentem, és arra a következtetésre jutottam, hogy a vélemények megoszlanak.

Esetünkben ez szinte mindegy is, maradjunk hát egyelőre abban, hogy egy abszurd közegben mindez lehetséges, nem elképzelhetetlen. Mármint hogy vége az összevissza hegedülésnek, La Fontaine és Szabó Lőrinc átírva, az Európai Bizottság jóváhagyta, a darált tücsök a vele szövetséges lisztkukaccal együtt mehet a levesbe. Pontosabban egyelőre a pékárukba és a tésztákba, követve ezzel a hányatott sorsú európai vándorsáskát.

Még pontosabban, mostantól a tücsköt őrleményként sűrítő- és kötőanyagként belekeverhetik gabonaszeletekbe, kekszekbe, szószokba, feldolgozott burgonyatermékekbe, levesporokba és… igen, csokoládéba is.

Öröm az ürömben, hogy egyelőre csupán darálva, így az szinte kizárt, hogy a csokoládéban mogyoró helyett egy komplett egész állatra bukkanjunk.”

A nyitókép illusztráció. Fotó: Sam Edwards / CAIA IMAGE / SCIENCE P / NEW / Science Photo Library via AFP