Miért önérvényesítés Magyarország politikája a globális környezetben?

„Ezért is célravezető feltérképezni, megérteni, egyúttal pedig a szélesebb körű európai és nemzetközi összefüggésekben értelmezni az ország markáns politikája mögött álló mélyebb mozgatórugókat. Támpontként szolgál ehhez a neves politológus professzor, Dr. Heinz Theisen »Selbstbehauptung: Warum Europa und der Westen sich begrenzen müssen« (Önérvényesítés: Miért kell korlátoznia magát Európának és a Nyugatnak) című kötete, amelyet a szerzővel 2022. november 9.-én mutattak be a Mathias Corvinus Collegium Magyar-Német Intézete az Európai Együttműködésért rendezvényén.

Magyarország a bírálatok kereszttüzében

Magyarország Orbán Viktor miniszterelnök hivatalba lépése óta, immáron tizenkettő és fél éve folyamatosan az európai kritikák egyik céltáblája. Az ország politikai vezetésének azt róják fel, hogy sajátos politikájával állítólag Európa ellenében és mindenfajta szolidaritást mellőzve jár el. A vádak gyakran csúcsodnak ki abban a megállapításban, mely szerint a magyar kormány módszeresen ássa alá intézkedéseivel a demokráciát, a jogállamiságot és az emberi jogokat. Alaposabban vizsgálódás után nyilvánvalóvá válik, hogy a szemrehányások túlnyomórészt pártpolitikai indíttatású fellépésnek bizonyulnak a kormánykoalíció bevallottan konzervatív politikája ellen. A feltételezésekkel ellentétben Magyarország számtalan individualista és szabadságharcos hazája, egyúttal egy olyan ország ahol működik a demokrácia és ahol élénk vita és nyilvános párbeszéd zajlik. Magyarországon széles körű a civil szerepvállalás és jelentős számban működnek társadalmi szervezetek az élet legkülönbözőbb területein. Az egyéni kapcsolatok miatti negatív megbélyegzés, a közbeszéd beszűkülése, az eltörlés kultúrája, a gender alapú ideológia vagy a tudományos szabadság megkérdőjelezése Magyarországon mind ismeretlen jelenségnek számít. Aki azonban hajlandó érdemben megérteni az országot, annak történelmét, a magyarok mentalitását, politikai kultúráját és a nyilvános viták más területeit, egyúttal pedig tiszta, nyílt szívvel viszonyul az országhoz és annak lakóihoz az merőben másként tudja kezelni a Magyarországgal szembeni bírálatokat. Számos megfigyelő Magyarország fellépésében a párbeszéd terének megnyirbálásával és az identitáspolitika térnyerésével fémjelzett – Nyugat-Európában és Németországban terjedő – irányzatok tudatos ellenpéldáját véli felfedezni. Különösen szükséges ezért, hogy a magyar kormány politikáját a nagy globális fejlődési irányvonalak fényében is értékeljük, és rámutassunk ezekre a tényszerű összefüggésekre.

Markáns politika, mint ismérv

Az olyan, ellenzék támogatói által is elismerten sikeres szakpolitikák mellett – mint például a migráció, a családügy, a biztonságpolitika és a gazdaságfejlesztés – a magyar kormány politikáját a szabadság és a szuverenitás fokozott előtérbe helyezéseként is lehet értelmezni. Az ország és a lakosság természetes erősségeihez térnek vissza és védekeznek a világelit részéről erőltetett globális egységesítése ellen. A kormány kiáll az ország, annak hagyományai, hite, kultúrája, népcsoportjai és mentalitása mellett. Felismeri a nemzeti érdekeket és a külpolitikát reálpolitikának tekinti, amelyben az egyes államok érdekszféráinak elhatárolása magasabb értéket képvisel a homályosan megfogalmazott, állítólag egyetemes értékeken alapuló és gyakran erkölcsi magasságokba elrugaszkodó politikánál.

Magyarország védekezik a belügyeibe történő beavatkozások, valamint olyan elképzelésekkel szemben, amelyek kívülről vagy felülről akarják előírni, hogy a magyarok miként éljék életüket. Ezzel kapcsolatban fontos kiindulási tapasztalatot jelent a magyarok történelmi múltja, hiszen az ország már-már szeizmográfokkal vetekedő képességet fejlesztett ki a szabadságát és függetlenségét érintő veszélyek előzetes érzékelésére. A kormánykoalíció ebben úgy cselekszik, ami megfelel a túlnyomó többségi érdekeinek, mindez pedig egyértelműen tetten érhető az európai migrációs válság és az azt követő más mélyreható válságok, mint a világjárvány és az ukrajnai válság kezelésében is. A magyar kormány ennek során újra és újra a saját lakosságának érdekeire hivatkozik, védelmezően áll azok elé és mintegy mellékesen a polgári szabadelvű, felelősségteljes életmód jegyében újfajta egyensúly megteremtésére is veszi a bátorságot az egyéni érdekek és a közjó között. Ez egyúttal a Magyarországon számos követővel és támogatóval rendelkező szociális piacgazdaság újra feltalálását is jelenti. A magyar kormánypolitika számos elemét joggal lehet akár liberális konzervatív reformprogramnak tekinteni, de mint mindig, így most is igaz, hogy a belbecs, és nem a külcsín a lényeg.”