Oltásfasizmus, oltásellenesség, oltásrealizmus

„Az oltásszkeptikusnak vannak fenntartásai a vakcinákkal kapcsolatban: gyorsan lett kifejlesztve, nem ismerjük a hosszú távú hatásait, és emiatt vonakodik beadatni magának, akár határozottan el is döntötte, hogy nem adatja be. Másik eset, hogy magának beadatta, de például a gyerekeinek nem. Hozott egy döntést – amihez természetesen joga van – saját magával, a családjával kapcsolatban, de itt véget is ér a történet. Nem harcol, nincs küldetéstudata, nem érzi magát kiválasztottnak, másoknál bölcsebbnek, nem prédikál és nem osztja az észt; nem hergel másokat az oltás ellen. Még akkor sem, ha a szkeptikus hozzáállása már nem csak amiatt van, mert nem tudunk eleget az oltásról – vagy épp magáról a vírusról –, hanem amiatt is, mert esetleg haszontalannak, értelmetlennek is tartja az oltást.

Ez viszont már valószínűleg a militáns oltásellenesek hatása. Akik imádnak kiragadni eseteket. Valaki krónikus betegsége ellenére oltás nélkül túlélte a vírust. Valaki háromszor is be lett oltva, semmilyen betegsége nem volt, mégis elkapta és belehalt. Ezeket az eseteket előszeretettel terjesztik, anélkül, hogy a valóságtartalmukat bárki bárhogyan is ellenőrizné. Amikor valaki horrorsztorikat mesél arról, hogy az intenzív osztályon – ahová ő ugyan oltatlanul került –, a lélegeztetőgépeken tízből heten oltottak voltak. Csak az marad ki a sztoriból, hogy ez valójában az enyhébb részleg, ahol csak légzésrásegítőt kapnak a betegek, akik aztán meg is gyógyulnak, és elhagyják a kórházat. Viszont az igazi intenzíven, ahol úgynevezett invazív lélegeztetés zajlik, ott már húszból tizenhét oltatlan, és sajnos a döntő többségük már nem is jön ki onnan. A militáns oltásellenesek ezeket a sztorikat terjesztik. Többek között Facebook-on. Egy részük tudatosan hazudva, kitalálva őket, másik részük csak nem hajlandó a teljes képet megnézni; és persze sokan csak másod-, harmadkézből hallják ezeket, de készséggel elhiszik és továbbadják. Miközben továbbra is szidják a beoltottakat, hogy miért hisznek el mindent.”

Fotó: Földházi Árpád