Erre tessék gombot varrni, Magyar úr! Az Európai Bizottságnak pedig ezúton is hálásan köszönjük
Némelyeknek egyszerűen mindig sikerül olyan szögből nézni az eseményeket, ahonnan Magyarország egy merő lúzer. Francesca Rivafinoli írása.
Bordeaux-ban segélyközpontot kellett felállítani a női nemi szervek megcsonkítása miatt.
„Van ez az uniós pénzmosoda, Luxemburg a neve: nagyszerűeket lehet ott kirándulni, sok bájos dolog van arrafelé, ezért nem szívesen kritizálja az ember, de azért kétségkívül emelne az ország fényén, ha ritkábban szólalna meg a külügyminisztere. Jean Asselborn ugyanis a pedofiltörvény kínálta alkalommal élve ismét magára vette a pedellusjelmezt, felemelte mutatóujját, és kifejtette: amit »a magyarok megengednek maguknak«, az »európaiatlan«, hisz »mindenkinek joga van ahhoz, hogy megválassza, hogyan kíván élni, nem a középkorban vagyunk«.
Nos. Tekintsünk el attól, hogy a külügyminiszter úr valami bűnrossz fordításból tájékozódhatott (ha egyáltalán), vagy a vonatkozó katari jogszabállyal téveszthette össze csúnyán a magyar szabályozást – tudjuk, ugye, hogy Katar egyenesen börtönnel bünteti a férfiak közötti szodómiát, sőt, úgy általában a házasságon kívüli szexet, ami azért érdekes, mert a Bayern München platinafokozatú támogatója pont Katar állam légitársasága, azaz a Magyarországot kioktató német sportvezetés vígan bizniszel egy homofób országgal. Mint ahogy az LMBT-propagandát tiltó putyini Oroszországgal is, tekintve, hogy a Magyarország-ekézésben részt vevő Schalke szponzora sem más, mint a Gazprom. Edzőtáborokba pedig lassan úgy járnak egyes német klubok a Perzsa-öbölbe, mint második otthonukba. De mindezen ne akadjunk fenn, hisz (ahogy a művelt római mondaná) a pénznek nincs homofóbiája.
Ott tartottunk tehát, hogy Asselborn úr összevont szemöldökkel leszögezte: nem a középkorban vagyunk. A kijelentésben eleve jópofa, hogy elhangzásának körülményei kifejezetten a »feudális despota helyreteszi jobbágyát« felállásra emlékeztetnek (lásd még Mark Rutte »Magyarország ereszkedjen térdre« című magánszámát). Már az is erős egy kicsit, amikor Ursula von der Leyen szégyenezi le a magyar törvényt, miközben az Európai Unió működéséről szóló szerződés 165. cikkének (1) bekezdése konkrétan rögzíti: »az Unió (…) teljes mértékben tiszteletben tartja a tagállamoknak az oktatás tartalmára és szervezeti felépítésére vonatkozó hatáskörét, valamint kulturális és nyelvi sokszínűségüket«. A luxemburgi külügyér azonban talán még eggyel kevésbé van abban a helyzetben, hogy vele egyenrangú tagállamot leckéztessen egy nemzeti hatáskörbe tartozó kérdésben – Szijjártó Péter se szokta felháborodott nyilatkozatokban kérdezgetni, hogy egészen pontosan milyen pénzek mozognak oly irgalmatlan mennyiségben a nagyhercegség bankrendszere és Oroszország között. Ráadásul itt mégiscsak egy olyan törvényről volna szó, amelyet a demokratikusan megválasztott Magyar Országgyűlés 99,4%-os elsöprő többséggel fogadott el – mert a tartózkodásokat köztudomásúlag nem kell figyelembe venni, mint ahogy arról szintén az EU kioktatott minket.
De különösen is sajátos, hogy véletlenül épp azok a nyugat-európai országok háborognak, miszerint »nem a középkorban élünk«, amelyek saját portáján már nem is kopogtat, hanem szép kényelmesen berendezkedett a középkor. Nem Debrecenben kellett tavaly segélyközpontot felállítani a női nemi szervek megcsonkításának áldozatai számára, hanem a nagymúltú Bordeaux-ban.”