Bízzunk a tudományban!

„Jön tehát Hadházy. Hadházy az emberi létezés örök figurája. Ilyenek már a Neander-völgyben és Cro-Magnonban is voltak, de ott még egyszerűen agyonverték őket. Az ilyenekről pedig Thomas Mann is írt: »És akkor megint tetőtől talpig elborította az a riasztó, szertelenül édes gyönyör, ami akkor támadt föl benne, amikor próbaképpen fölszabadította magát a becsület terhe alól, és megkóstolta a gyalázat határtalan előnyeit. Ugyanezt érezte most álmában, csak sokkal, de sokkal erősebben.«

Ugyanis ameddig Hadházy korláton ugrál, bűzhödt és lyukas és undorító zoknijában döglik a köztévé valamelyik foteljében, a saját névjegyét lóbálja a parlamentben, addig is idegesítő, de amikor a magyarok életével szórakozik a becsület terhe alól felszabadulva, akkor már többről van szó, mint puszta egészséges és tökéletesen érthető utálatról és undorról, amit minden normális ember érez ez iránt az alak iránt.

Hadházyt nem fedi be a hozzáértés máza. De a Magyar Orvosi Kamarát igen. S mi pontosan tudjuk, hogy sem ebben az esetben, sem a közelmúlt kamarai megnyilvánulásaiban nem a hozzáértés, a szakértelem és az orvosi hivatástudat (hogy ne mondjam: eskü!) volt a mozgatórugó, hanem az egykori SZDSZ-es kamarai elnök, Kincses Gyula politikai szándékai és ambíciói. Egy világjárvány idején azonban ez végképp elfogadhatatlan.

Kincses Gyulát mindezekért azonnali hatállyal el kell távolítani a kamara éléről, és üdvözlendő lenne, ha nem kerülné el a büntetőjogi felelősségre vonást ez a gazember. Végezetül hadd hívjam fel a figyelmüket arra a tényre, hogy tavasszal, amikor századennyi volt a fertőzöttek száma és töredéke a halottaké, akkor az ellenzék őrjöngve követelte minden azonnali bezárását, az ország teljes lezárását, az éttermek, kocsmák s minden egyebek bezárását, az iskolák haladéktalan bezárását, sőt az érettségi elhalasztását”.