Brutális autóbaleset Baranyában: élet-halál között van egy idős nő és az unokája
Egy fekete Mercedes az ütközés után nagy sebességgel lesodródott az útról és többször megpördült, majd vezetője és női utasa rácsavarodott egy fára.
Egónk és technikai civilizációnk van, de önbecsülésünk és kultúránk nincs. Interjú.
„Miért szorongunk a haláltól: mert nem tudjuk, mikor, vagy mert nem tudjuk hogyan jön?
Szerintem a haláltól való rettegésnek ezer arca van. Félhetünk az időpontjától, a hogyanjától, önmagunk és szeretteink elvesztésétől, az értelmetlenségtől, az elfeledettségtől, az esetleges fájdalomtól, életünk elherdálásának véglegessé válásától, az ismeretlentől, a túlvilág milyenségétől vagy éppen a teljes semmi borzalmától. Vagy akár ezektől egyszerre. Ami lényeges, hogy a halálfélelem és a halálszorongás két külön fogalom. Az első egy tudatos rossz érzés a halál miatt. Az utóbbi pedig egy tudattalan nyomasztó állapot, ami minden embert jellemez és mindig ott motoszkál bennünk. A haláltól nem fél mindenki, de mindannyian szorongunk tőle. Ez tesz bennünket emberré és választ el az állatvilágtól. Halálszorongó főemlősök vagyunk. És ebbe bele kellene pusztulni, de szerencsére feltaláltuk a kultúrát és fennmaradtunk.
A könyvben szó esik arról, hogy mennyire fontos az önbecsülés. Ön szerint hogyan kellene az emberek önbecsülését megszilárdítani és mi lenne a következménye ennek?
Ha a halálszorongással valamit szembe akarunk állítani, akkor ahhoz egyfajta halhatatlanságot kell éreznünk. Az önbecsülés valójában ennek az érzésnek az alapja, amit a kultúrából igyekszünk kinyerni. Egy jó és erős kultúra önbecsülést – vagyis halhatatlanság-érzetet – ad a benne élőknek. Egy meggyengült kultúra viszont erre képtelen, ilyenkor az embereket elárasztja a halálszorongás, ami különféle pszichológiai problémákban, kedélybetegségekben, társadalmi zavarokban jut felszínre. Az önbecsüléshez három dolgot kell éreznünk egyszerre: hogy a világnak van értelme, hogy az életünknek van értéke és hogy másokhoz kapcsolódunk. Ha bármelyik elveszik, védtelenek maradunk a »haláldémon« üvöltésével szemben. A 21. századi világban most éppen ez zajlik. Egónk és technikai civilizációnk van, de önbecsülésünk és kultúránk nincs.”