Blo-káderek népe a Vas utcában

„A kádári időkben némiképp módosult a színi éberkedés: a főiskolás Kabaré-előadás Konferansziéja hitleri karlendítéssel és bartóki gondolattal lépett színre: »Csak tiszta forrásból!« A haladó színi jel szereptestet is öltött, midőn a csizmás-szalonnázó, lajbis Tartuffe Csoóri Sándorra asszociált a Várszínházban (rendezte: Szinetár Miklós, 1984). Akkor már a Wesselényi utcában Agárdy Gábor Hitlerre maszkoltan parádézott Moldova György Titkos záradék című zagyvalékában. Amelyben a feltámadt rémlényt a diszkós magyar fiatalok ünnepelték. Mert a bolseviki aggodalom Rákosi elvtárs óta változatlan: kilencmillió fasisztával kell országot építeni. (Kérdeztem Kerényi Imrét: a Csíksomlyói passió után miért vállalta? »Közteherviselési alapon. A mű gondolatvilágával valóban nem értettem egyet« – válaszolta. (Film Színház Muzsika, 1985, 2. szám)

Feledhetetlen ó-idők?!

A tan-évadindító este a Duna Worldöt nézem: Déryné útra indul címmel a harminc évvel ezelőtti szilveszteri műsort ismétlik (rendezte: Kalmár Tibor). A kétszáz éves magyar színjátszásra hivatkozó ürügy-selejt hazafias danával kezd, amit már a Déryné című filmből Tolnay Klári tátogásában Gyurkovics Mária hangján ismerünk. Ócska poén-dialógok és ligeti ripacséria közt operettslágerek: a 32-es bakától az éjjeli omnibusz tetejéig. Humor, szilveszter!? Megyerytől Makláry Zoltánig a színi élet derűje helyett dohos brettli. Amely arra is ébreszt, hogy harminc év sem volt elég arra, hogy a magyar játékszín történetéről hiteles filmsorozat készüljön.

Hírek következnek, amely szerint több mint harmincezren írtuk alá Vidnyánszky Attila védelmének röpiratát – ez hatvan táblás házat jelent a Katona József Színházban... Akit hiábavalóan józanítani próbáltunk 2006-ban, ha felelős főügyész, rendőri vezetés és bírói kar működik, harmados kedvezménnyel most szabadulhatna. Ám azóta is mániásan és zavartalanul zaklatja a Kárpát-medencét. Blo-káderes ifjak és az elaggott professzorok ember voltukban annyira nem kényesek, hogy visszautasítsák a mámoros Dolfi fenyegetését. Emlékezés végett: 1994–95-ben, amikor Fodor Gábor eltávolította Keserű Katalint és Vekerdi Józsefet, Horn Gyula még azt mondta: kultúrkampf pedig nem lesz!

És elcsapta az üresfejű »adjunktus urat« , akinek sötét mondataira azért Sík Ferenc szíve megszakadt. Most oda züllöttek, hogy az egyesített liberál-szocialista-náci hadinép masíroz a szemlőhegyi próféta után. Aki restaurációs révületében már pogromját mint programot sem titkolja. Leszázalékolt voltában az európai eszme látlelete. A 90-es években, érzékelve az egyre sokasodó, hivatására süket, már egyetemvégzett alkalmatlant, Kállai Ferenc mondta: »Színészproletárokat képeznek.«”