Nem az Országgyűlés, a Fővárosi Közgyűlés lesz az értelmes viták színtere
Bár nem úgy, ahogy ezt Karácsony Gergely gondolta, de létrejön az úgynevezett Budapest Köztársaság.
Mély meggyőződésem volt akkor is és most is az, hogy aki a nemzetét tagadja, gyökerét veszti.
„A nemzet az összetartozás megfoghatatlan, mégis létező köteléke, amely a »nem vagy egyedül« katartikus élményét, erejét adja. Mint ahogyan egy családban a szülő akár élete árán is védi, óvja gyermekeit, úgy a nemzet államának mindenkori kormánya is felelősséget visel nemzete tagjaiért.
Felelősség és tisztesség – ezt hagyta veszni az önmagát baloldalinak nevező politikai elit 2004. december 5-én. Tizenöt esztendeje annak, amikor a magyar választók erről döntöttek: »Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással magyar állampolgárságot kapjon az a nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a magyar igazolvánnyal vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja?«
Előtte pár hónappal, 2003 nyarán jelentette be a Magyarok Világszövetsége, hogy népszavazást kezdeményez a kettős állampolgárság megadása kérdésében. A parlament szeptemberi döntésével 2004. december 5-re írta ki a voksolást. Novemberben az akkori kormánypártok vezetői, semmibe véve a választók ezeréves gyökerű, lelki kötődését a nemzethez, szégyenletes módon úgy döntöttek, hogy a kettős állampolgárság elleni szavazásra serkentik választóikat.
Mi is történt ezen a napon?
A választópolgárok nagy tömege távolmaradásával, kisebbik része pedig szavazatával tüntetett a kormányzó elit ellen, amely magára hagyta gyermekeit. Pedig voltak, akik kiáltottak, voltunk, akik kiáltottunk, hogy ne, ne csináljátok! A Magyar Nemzet akkor azt írta, hogy a tisztesség mindig kiütközik valahogyan, az igazság előbb-utóbb mindig helyrebillen. »Fölmagasodni nem bírhatsz, de lobogsz még, szélkaszabolta magyar nyelv« – fogalmazta meg egykor Illyés Gyula, s ezt akár a becsületről is írhatta volna.
A becsületet tartva szem előtt, a Magyar Szocialista Párt társadalompolitikai tagozata minderről közleményt juttatott el az MSZP elnökségéhez, amelyben egyebek mellett a következő olvasható: »Az MSZP elnöksége által meghirdetett kategorikus NEM válasz eltér a baloldali érzelmű emberek jelentős részének véleményétől.
A vita alapján azt javasoljuk, az MSZP haladéktalanul vonuljon ki ebből a politikai küzdelemből, s hagyjon fel eddigi kampányával!
Bízza a részvételt és a döntést a választók szabad akaratára! Legyen az új üzenet: Szavazzon mindenki a lelkiismerete szerint!« Az MSZP társadalompolitikai tagozatának ügyvivő testülete, név szerint Déri Viktor, Gazsó Ferenc, Gráner Gyula, Kerényi György, Rubicsek Sándor, Sípos József és Vajda János írta alá ezt a közleményt. Géczi József és Kósa Ferenc, mindketten az MSZP parlamenti képviselői, szintén egyetértettek a nyilatkozattal. Akkor ez volt a becsület és a tisztesség, s nem utolsósorban bátorság is kellett hozzá, hogy ezt kimondják. Tisztelet és köszönet nekik.
Jómagam az Országgyűlés elnökeként szintén ezt képviseltem. Éreztem és tudtam, hogy honfitársaink, köztük a baloldaliak is érzik, tudják, mi a tét, értik és tudják, mi az, hogy nemzet. Mély meggyőződésem volt akkor is és most is az, hogy aki a nemzetét tagadja, gyökerét veszti. Így járt az akkori kormányzó elit.”