Kulturális ellenforradalomra van szükség

„De talán a leginkább ártó szándék és cselekedet azokat az írókat, művészeket, filozófusokat, bölcsész értelmiségieket és persze liberális politikusokat jellemzi, akik valamifajta szellemi hübrisz bűnébe esve, önmagukat a racionalitás és tudás kizárólagos birtokosának tartják, és erről a »magaslatról« támadják az ünnepeket, a hagyományokat és a civilizációnk hőseit. Ez az anarchista attitűd pedig egyre inkább divatossá válik azon új generáció körében, amely mindig »jól informáltnak« (ami ma a műveltséget helyettesítő fogalommá vált) mutatja magát tömegesen. Mert az olyan trendi, olyannyira »okos« és tiszteletre méltó a tömegek szemében, hogy utánozni kell, miközben többet ártanak önmaguknak, hisz a saját kulturális talapzatukat bontják le, de ezt észre sem veszik. Mert elvakítja őket a végtelen szellemi gőg.

Ideje hát változtatni ezen. Egy bátran megvívott kulturális »ellenforradalomra« lesz Európában szükség – ha azt szeretnénk, hogy a gyermekeink és unokáink is szellemi és anyagi biztonságban éljenek. Lépni kell, mielőtt nem késő. És erre csak egyetlen lehetősége van a hagyományokat tisztelő, a nemzetét szerető, a kereszténységet pajzsként a globális kihívásokkal szemben használó európai ember számára – jobbnak kell lennie minden szellemi területen, mint az anarchista liberálisoknak és az internacionalista, ateista baloldalnak. Mert csak így vívható meg a belső küzdelem, és így lesz lehetőség arra, hogy megvédjük magunkat a külső támadástól.”