Fut két párhuzamos történet a médiában

„Fut két párhuzamos történet a médiában.

Az egyik egy korábban egekbe magasztalt képviselő zuhanása a mélybe, amiért azt állította, hogy sokgyerekes családban a fegyelem nélkül hatványozottan nő annak kockázata, hogy kárt tesznek magukban a kölykök, mert nincs annyi energia, hogy mindig mindenkit szép szóval vegyél rá arra, hogy működjön a család. A közönség fejét venné az illetőnek, már azért is hogy egyáltalán a nevelést és a fegyelmezést egy mondatban merte említeni. Lemoshatatlanul gyerekverő lett.

A másik történet egy háromgyerekes család tragédiája, akikkel kapcsolatban több jel is utal arra, hogy boldog szertelenkedésben élték mindennapjaikat. Talán nem volt hangos szó se nagyon. Hogy szerencsétlen véletlen volt-e, vagy a körülmények elkerülhetetlen eszkalálódása, mindenesetre meghalt egy kislány. A közönség az anya fejét venné, hogy nem vigyázott rájuk, nem nevelte meg őket. Örökre ő lesz a felelőtlenség mintapéldája.

A kettő között kéne valahol? Vagy néha kicsit erre, néha kicsit arra? Hát hogy lehet így megfelelni mindenkinek, ha a közönség egyik nap még vérszomjas waldorfos, másnap már mutáns matulás? Ha leüvöltöm a gyerek fejét, amiért nem néz körül a járdáról lelépve, akkor puha vagyok, vagy kegyetlen?”