Olaszországban megkezdődött az olasz antifa, Ilaria Salis választási kampánya
Apja szerint azért jelölteti magát, hogy „senkivel ne történhessen meg többé Európában, ami vele történt”.
Azt gondolom, hogy brutális kampány lesz, mert az ellenzéknek a 2018-as választás igazi tétje a puszta megmaradás. Interjú.
„Mi a helyzet a lex Heinekennel? Az ellenzék soraiból sokan azt mondják, vissza kellene vonni. Miért szükséges megvédeni az Igazi Csíki Sört?
Ha Magyarországon nemzeti elkötelezettségű, normális ellenzék lenne, akkor evidenciaszerűen sorakoztak volna fel a javaslat mögé. Mert itt egy nyilvánvaló nemzeti sérelem történt: egy multinacionális cég brutális módon eltaposott egy kis magyar manufakturális sörfőzdét, hiába állt oda mellé Hargita megye önkormányzata. Ha minimális nemzeti érzék lenne a baloldalban – ami láthatóan nincs –, akkor megértené, hogy ez az ügy nem a kormányról szól, hanem a székelység megmaradási küzdelméről, a csíki sör mögött egy szimbolikussá vált nemzeti ügy védelmében.
Alig több mint egy év múlva országgyűlési választásokat tartanak az országban. Mikor kezdődik a kampány?
Ősztől eksztatikussá válhat, elnézve az ellenzék válságát. A Fidesz–KDNP-szövetség – paradox módon – az erőfölény nyilvánvaló volta miatt nincs olyan könnyű helyzetben, mint sokan vélik, hiszen sem a káoszos balliberális oldal, sem a Jobbik nem tekinthető reális kihívónak, és ezért nehéz lesz a jobbközép tábor veszélyérzetét felszítani és mozgósítani. Emiatt az gondolom, hogy brutális kampány lesz, mert az ellenzéknek a 2018-as választás igazi tétje a puszta megmaradás. Nemcsak az Együtt, Párbeszéd vagy a Momentum és társaik létezése forog kockán, hanem ez a szocialistáknál is így van, hiszen Molnár Gyulának igaza volt, amikor azt mondta, hogy egy újabb választási kudarc komolyan felveti a kérdést: van-e egyáltalán értelme az MSZP-t fönntartani? Ezek az emberek a politikai életben maradásukért küzdenek.
A Jobbik viszont egységesebbnek tűnik, mint a baloldal. És bizonyos körök abban érdekeltek, hogy megszorongassák a kormányt. Okozhatnak meglepetést?
A Jobbik esetében is ugyanez a helyzet. Vona Gábor egy rendkívül kockázatos lépésre szánta el magát, amikor feladta a saját ideológiáját – és velük a Jobbik törzsszavazóit –, hogy balra való nyitással megpróbáljon a Fidesz–KDNP kihívójává válni. Ez láthatóan reménytelen, a két szék közt a pad alá esés tipikus esete. Ráadásul Vonának az a deklarációja, hogy »én adtam a Jobbik lelkét és én vettem el«, a politikai és erkölcsi öngyilkossággal azonos. Egy ilyen lélekgyilkosságot – és azt is csak politikai értelemben – egyedül a sikerrel lehetne legitimálni, ennek viszont láthatóan nyoma sincs. Mind a baloldal, mind a Jobbik vezetőinek ezért a választás egzisztenciális kérdés, s ezért totális háborút fognak vívni. Mivel reális, életképes alternatív programjuk nincs, kétségbeesésükben csak a gyalázkodás marad. Főleg, ha ehhez külföldről megrendelést és muníciót kapnak.”