A Facebook igazsága

„Tendenciózus, gyűlöletkeltő, ízléstelen, hamis, méltóságon aluli – a közösségi médiában gyakran megesnek az olyan posztok közéleti témákban, amelyek kiérdemlik ezeket a jelzőket. Ez vitán felül áll. Arról azonban érdemes vitázni, hogyan kell bánnia egy demokráciának ezzel a felvilágosodás előttinek tűnő jelenséggel, ami a 21. század kommunikációját vélhetően jelentősen meg fogja határozni. Németország viszonylag korán lépett, restriktív irányba. A politikai osztály kevés kivétellel osztja a véleményt, miszerint az államnak tennie kell ezen elburjánzások ellen – legyen szó arról, hogy cáfolatokat tesz közzé, vagy hogy beavatkozik ezen hálózatokba.

Hogy ez a lejtő mennyire meredek, jól mutatja a Facebook minapi bejelentése: a jövőben a cég saját kutatóközpontja vizsgálja meg, mennyi igazságtartam van egy-egy hírben. Átgondolta már valaki, mit fog ez a gyakorlatban jelenteni? Az internet polarizált hétköznapjaiban ez az ebben érdekelt felek felé történő meghívás tulajdonképpen, hogy hazugként tüntethessék fel ellenfelüket. (...)

És mi van azzal a legalább napi száz, ezer vitatott, könnyen befogadható, ellentmondásokkal és kétértelmű szavakkal teli bejegyezéssel? Hogyan bájon az egyedüli szerkesztőség a reklamációkkal? Milyen kritériumok alapján? Tényleg egy profitorientált, ráadásul amerikai cégnek kell arról dönteni, mi igaz a német politikában és mi nem?

Egy olyan országban, amelynek legfontosabb alaptételei közé tartozik a cenzúra eltörlése, nem mehetünk el eddig a pontig. Vannak ugyanis törvényeink, amelyek segítségével bárki meg tudja magát védeni a rágalmazással, szidalmazással és álhírterjesztéssel szemben – bíróság előtt, ahogy az jogállamban illik. Kormányunknak nem szabadna megengednie, hogy a Facebook átvegye tőle ezt a feladatot. A szabadságon alapuló államnak lehetővé kell tennie a véleménynyilvánítást, csak kivételes helyzetben teheti ennek ellenkezőjét. Az álhírek korrekciójára és a tényeken alapuló diskurzusra a legjobb megoldás a szabad sajtó. Még ha nem is tökéletes.”