J. K. Rowling: Short Stories from Hogwarts

„A Harry Potter sorozatra mindig is jellemző volt az eredetileg egyértelműen random ötletek utólagos magyarázata és kanonizációja (ebben egyébként a Star Wars jár az élen), ezt a gyakorlatot erősíti ez a három könyvecske is. Újraírni persze nem lehet a regényeket (vagyis lehetne, csak ezzel rajongók millióit haragítaná magára Rowling - és itt megint el lehet kezdeni a Star Warsra mutogatni, ahol a Disney-féle felvásárlást követően kukázták a kánonból az univerzum filmeken kívüli, kezelhetetlenül hatalmasra duzzadt részét), úgyhogy marad a lyukak befoltozása, az ezekhez hasonló írások formájában. Ez még akár pozitív eredménnyel is járhat: a rajongók örülnek, hogy kapnak még pár morzsát a kedvenc sorozatukhoz, a szerző publikálhatja, ami még eszébe jutott, vagy valami miatt kimaradt az eredeti történetből, és érthetően a várható profit is motivációs tényező.

Ha valaminek nincs előzménye a korábbi részekben, a folytatást pedig megzavarná, felteszem, kényelmesebb utólag kitalálni valami magyarázatot, mint előre megtervezni a dolgokat, legfeljebb így egy kicsit billegni fog a felépített világ. A Short Stories from Hogwarts...-ban leírtak, ezt a vonalat követve, elég jól passzolnak a megismert karakterekhez, helyszínekhez, tárgyakhoz stb., viszont ha a háttér lett volna meg először, logikusan teljesen máshogy alakulhattak volna az események.

Nyilván itt már nincsenek olyan dolgok, mint a regényekben, ahol ha épp időgép kell az adott sztorihoz, akkor előránt egyet a szerző, de mivel a folytatásba bezavarna, gyorsan meg is semmisíti az összeset, azt pedig elfelejti megmagyarázni, hogy ha egyszer léteznek, akkor miért nem használták őket korábban is bizonyos helyzetekben. Vagy ha éppen kell valami extra pátoszos dráma, akkor kiderül, hogy nem is úgy volt, igazából Piton mégsem gonosz, és ráadásul micsoda romantikus lélek, hogy még mindig... Szóval ilyen szintű retconokra azért nem kell számítani, legfeljebb ezek finomítására és az említett apróbb lukak foltozgatására.”