Chris Beckett – Sötét Éden

„A magyarázatok elkenésének egyik oka a regény ügyesen kifundált, sajátos nyelvezete, amelyet Farkas Veronika szinte hibátlanul fordított át magyar nyelvre. A szikár, egyes szám egyes személyben íródott, ősemberes elbeszélési mód, amely minden fejezetben más családtag szemszögéből mutatja be az eseményeket, egyszerűen nem alkalmas a részletes tudományos fejtegetések taglalására. Ezt ellenpontozandó nagyon hangulatos, és egyedi nyelvi megoldásokkal van teli (pl. a felsőfokú jelzők többszörös szóismétléssel való kiváltására, és az olyan édeni kifejezések, mint a frisshaj /kamasz/ vagy a csusszanás /szex/ stb. következetes alkalmazására gondolok), valamint igen jól alkalmazható arra, hogy az olvasó megismerje az egyes szereplők motivációt és gondolkodásmódját.

Az emberi mozgatórugók megismerésére nagyon nagy szükség is van, mivel a kötet legfőbb vállalása az, hogy bemutassa, hogyan jut el egy társadalom a berögzött vallási és erkölcsi normákkal való szakításig, és miként történik meg egy új hit, új gondolkodásmód megszületése és elterjedése, amely aztán a fejlődésnek is új irányt szab. A középpontba állított Vöröslámpás John lesz az a lutheri újító, aki mer kételkedni és kitörni a megszokott keretekből - és nem átall szembeszállni sem a régi rend védelmezőivel az elvei érdekében. A regény igen helyesen Johnt nem egyértelműen pozitív karakterként mutatja be: a szokásostól eltérő gondolkodásmódja ellentéteket szül, és nem egyszer olyan nagy horderejű döntéseket hoz, amelyekkel durván és másokat megsértve igyekszik megreformálni a Család életét. Emberileg sem nevezhető etalonnak az alakja, hiszen örökké nyugtalan, mindent felfogató, mindig új utakat kereső személyisége miatt egy olyan figura képe rajzolódik ki elénk, aki alkalmatlan a normális, nyugodt életre, és akinek a folyamatos változás és mozgás az éltető eleme.”