Dave Eggers: A Kör

„Főhősünk, Mae Holland egy nap felvételt nyer a már világszerte híres és rohamos tempóban fejlődő informatikai óriáscéghez, a Körhöz. Első napján vele együtt járhatjuk be a gigantikus komplexum egy aprócska részét, és vele együtt hallgathatjuk az idegenvezetőként mellé szegődő munkatársak magyarázatait a fantasztikusabbnál fantasztikusabb technikai újításokról, amelyek mind a cégnek köszönhetőek, és amelyek megkönnyítik a vásárlást, visszaszorítják a bűnözést, a korrupciót; átláthatóságot eredményeznek, leküzdik a betegségeket, és csak úgy röviden: megkönnyítik az emberek életét. Ebben a modern falanszterben (ami nekem, a kicsit konzervatívabb felfogású embernek már így is sok volt) Mae hamar megtalálja a helyét, és kisebb problémáktól eltekintve gyorsan és könnyedén be is illeszkedik.

Persze ha csak ennyi történne, akkor ugye a könyvünk nem lenne disztópia. Ebben a nem túl távoli jövőben (a mi jelenünkhöz hasonlóan) a technikai fejlesztések és az egyre gyorsuló fejlődés egy pillanatra sem lassulhat le vagy állhat meg. Egyre másra jönnek az új ötletek, találmányok, amik látszólag tovább könnyítik az emberek életét, a valóságban azonban egyre inkább eltüntetik az önálló személyiséget, és az emberből egy bólogató, mosolygó vagy homlokráncoló robotot csinálnak, aki egyre inkább függ a Rendszertől – aki képtelen magát másként értékelni, mint az ügyfeleitől kapott pontszámok, a vadidegen emberek által küldött mosolyok (mi ezt még lájknak hívjuk) vagy más, különféle virtuális, percenként aktualitásukat vesztő szempontok alapján. A valódi személyiség és a valódi kommunikáció pedig egyre inkább eltűnőben (azt hiszem, ezt már mindenki megfigyelte maga is a környezetében), és minden idők egyik legtotalitáriusabb diktatúrájának réme pedig megjelenőben.”