John Brunner: Zanzibár

„John Brunner regénye stílusában is egyedi. Amikor elkezdtem olvasni, szinte semmit nem értettem az első 10-20 oldalon leírtakból. Később, ahogy kezdtem belerázódni, már könnyebben ment az olvasás, de csak a végére mondhattam azt, hogy szinte teljesen megértettem mindent. Valójában azonban teljes bizonyossággal szerintem majd csak a második olvasást követően jelenthetem ki, hogy mindent értek. Nem a könnyű olvasmányok sorába tartozik az biztos. A történetet rendszeresen megszakítják fiktív könyvekből vett idézetek, a társaság társalgásainak részletei, hirdetések, hírek, azaz a világ zaja szűrődik be a regénybe. Ez a zaj segít abban, hogy jobban megértsük a társadalmi-, politikai helyzetet, az emberek mindennapjait, problémáit és magát a szereplőket körülvevő világot. Azonban ezek a “zajok” nem helyzetjelentések, mindössze a környezetükből kiragadott mondatok, melyeket az olvasónak kell a helyére raknia ahhoz, hogy megértse az eseményeket.

A társadalmi viszonyok megértéséhez mégis Chad Mulligan filozófus járul legjobban hozzá, akinek az írásaiból vett idézetek és elbeszélései mélységeiben tárja elébünk a kor emberét és világát. Ezek a leírások azonban ráillenek korunkra is, így azt hiszem az olvasónak is egyértelmű, hogy John Brunner disztópiája nagy részben már meg is valósult. Igaz, még nincsenek eugenikai törvények, de egyre elterjedtebb a génmanipuláció, még ha embereken jelenleg nem is engedélyezett. De ki tudja, hogy mikortól lesz aktuális az emberi faj nemesítése is? Már most műanyagot eszünk és valódi citrom lassan csak a tisztítószerekbe kerül, az üdítők pedig csak citrom ízűek. Gazdasági rabszolgaságban élünk, ahol a nagyvállalatok irányítanak és a nemzeti kormányoknak már nem sok beleszólásuk van a dolgok menetébe. Megvan a Mr. & Mrs. Mindenhol saját verziónk is, hiszen lassan már csak az képezi a valóságot, amit a TV-ben látunk. Értékrendünket, példaképeinket és reményeinket is a média alakítja. Fogyasztói társadalomban élünk, ahol az olcsó gagyit vesszük, mert arra futja és rendszeresen pótoljuk a meghibásodott dolgokat, mert javítani már nem éri meg. Észre sem vesszük, de igényeinket is a média kelti és a reklámozott termékeket, szolgáltatásokat igyekszünk megszerezni, mintha azok bármennyire is növelnék életszínvonalunkat.”