Sokat nevetünk Zrínyin

2015. október 27. 13:42

Van egyfajta sztereotípia, miszerint az egyházi iskolák konzervatív, szigorú, a múltban megkövült helyek, miközben a Piarista Gimnázium ma az egyik legszabadabb szellemű iskola. Interjú.

2015. október 27. 13:42
Nényei Pál
Vasárnapi Hírek

Sok olyan diák van, aki mire bekerül a gimnáziumba, már utálja az irodalmat?

Vannak olyanok is. De azt nem mondom, hogy az irodalmat utálják, inkább a tantárgyat. Mert a kettő nem ugyanaz. Az a fajta tudományoskodó beszédmód, amivel mostanában az irodalomról beszélünk, nem segít abban, hogy egy bizonytalankodó fiatal közel kerüljön az irodalomhoz. Egy irodalomtudományos szakzsargont nem használó olvasó képtelen átverekedni magát ezeken a blikkfangos mondatokon – amik közül sajnos sok van a tankönyvekben is. A másik probléma, hogy a társadalomban sincs nagy respektje a bölcsészetnek, a „magyarnak”; eszerint a bölcsészettudományok fölöslegesek, és aki bölcsész, abból McDonald’s-eladó lesz. Tehát a magyartanárnak többszörösen is szembeszélben kell haladnia, erre utal a cím is: Az irodalom visszavág. Elkezdték sokan ütni az irodalmat, hogy mellékes, nem fontos, fölösleges. Ez a könyv erre a támadásra akar válaszolni. Ha megkérdezem a diákokat, hogy szerintük miért kell irodalmat tanulni, azt szokták válaszolni: mert fontos az általános műveltség. Ez borzasztó! Mi az az általános műveltség? Irodalommal azért kell foglalkozni, mert a legfontosabb, legemberibb dolog. A műveltség nem a cél, az csak a járulékos haszon. (...) 

Önnek nagyobb szabadsága van ma egy egyházi iskolában, mint egy államiban lenne?

Nem tanítottam még állami iskolában, de úgy sejtem, igen. Van egyfajta sztereotípia, miszerint az egyházi iskolák konzervatív, szigorú, a múltban megkövült helyek, miközben a Piarista Gimnázium ma az egyik legszabadabb szellemű iskola. Néha egyenesen úgy érzem, hogy a tanári kar szabadabban is gondolkodik, mint a diákság. A diákok gyakran olyan hagyományos tanítási módszereket várnak el a tanároktól, amit mi már nem feltétlenül szeretnénk megadni nekik. Persze, mert mire ide kerülnek, kialakult képük van arról, hogy milyennek kell lennie egy iskolának.

Mégis részt vett egy állami fenntartású iskolákban használatos kísérleti tankönyv fejlesztésében.

Valóban, amikor kikerültek az első mintaoldalak, nagy felhördülés is volt ezzel kapcsolatban. Amikor egy irodalmi esten bevallottam, hogy részt vettem egy kísérleti tankönyv fejlesztésében, sokan teljesen lefagytak. Szerintem sokkal jobban viselték volna, ha azt mondom: homoszexuális vagyok. Tudom, hogy a támadásoknak leginkább politikai oka volt, mint szakmai. Nem volt egyszerű ügy, ahogy ezek a könyvek születtek. Egyébként a most megjelenő könyv éppen abból a frusztrációból született, hogy amit én bele szerettem volna írni a tankönyvbe, abból egy csomó minden nem fért bele.”

 

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 38 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
balbako_
2016. április 09. 16:35
A fiam is a Piarista gimnáziumban végzett csak a legjobbakat tudom mondani az intézményről.
Öreg
2015. november 13. 21:31
Nem ugyanakkor voltunk gyerekek és más társadalmi osztályban. És megismétlem: Rákosi fizikailag, Kádár lelkileg - mint a benszülötteket a színes gyönggyel- törte meg a nemzetet. Klébersberg leminősítése magáért beszél!
Zokni
2015. november 09. 14:24
"...mit keres a szabadelvűség a Piaristáknál?" - kérdi. Már miért ne keresne ott bármit is? A wiki szótár szerint: szabadelvű="Minden régies előítélettől mentes, a modern eszméknek hódoló" Ennek nincs helye egy egyházi iskolában? Dehogy nincs. Egyrészt az elv önmagában is hiteles fogalom a felvilágosodás kora óta. És ma MÉG az "alaptanterv" minden középiskolára kötelező. Másrészt akkor tanítsák inkább azt, hogy a Föld lapos, a Nap fölötte kering, és aki nem ezt mondja, az máglyára való?
Öreg
2015. november 07. 14:02
Nem vitatkozom, de velem se lehet vitatkozni, amikor azt mondom, hogy a Bethlen, Bocskai, Rákóczi, Kossuth nevével jegyzett nemzeti megmozdulások első sorában a nyakas kálvinisták mindig ott voltak, míg az un."pápisták" inkább hol vele, hol ellene szerepben /ezt az egyházak vezetésére értem elsősorban/ tették a dolgukat. A labancok között a kálvinisták nem érezték otthon magukat!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!