„Amikor tavasszal Csipes Tamara és Dombóvári Bence bukott le kokainozás miatt, én is hasonlóan gondoltam. Most úgy érzem, Puzsérnak még sincs igaza. Hogy miért?
I. A kokainfogyasztás nem magánéleti kérdés, hanem két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő vétség, és teljesen természetes, ha egy munkaadó – ez esetben a Magyar Kajak-Kenu Szövetség – valamilyen szankcióval, például meghatározott időre szóló eltiltással sújtja munkavállalója törvényszegését. Lehet persze vitatkozni a drogfogyasztás kriminalizálásáról (én sem büntetném), de most ez van a hatályos Btk.-ban. Pont.
II. A kokain – bár Kucsera rekreációs céllal fogyasztotta, hogy elviselje a versenyzéssel járó nyomást – tiltott teljesítményfokozó szerként szerepel a WADA listáján. Igaz, csak a verseny közben tiltott szerek lajstromában van benne, ha két megmérettetés közben fogyasztja, nem követ el doppingvétséget a sportoló, de nyilván akkor sem szerencsés lebukni vele.
III. A Magyar Kajak-Kenu Szövetség Csipes és Dombóvári lebukása után vezette be azokat a szigorú és rendszeres ellenőrzéseket, amelyek egyikén Kucsera fennakadt. Vagyis tette még annyira sem érthető, mint a szúrópróba-teszten lebukó Csipeséké, hiszen számíthatott az ellenőrzésre. Kucsera szinte kihívta maga ellen a sorsot.
IV. Az élsportolók példaképek. Ha egymás után buknak le a kábítószerezésen kapott kajakozók, vajon hány szülő dönt a kajak-kenu mellett, amikor sportágat választ gyermekének? A szövetség joggal tarthatott attól, hogy ha nem tisztítja meg vaskézzel, akár fájdalmas áldozatokkal a sportág elitjét, saját utánpótlását emésztheti fel.
V. Puzsér álláspontjával ellentétben senkit sem ment fel a bűne alól, hogy mások is elkövetik, főleg, ha nem is mutatunk be semmilyen bizonyítékot erre, hanem csak olyan általánosságokat dobunk be, hogy hányan szívják a csíkot a pesti éjszakában.”