Nyögve

„A magyar beteg megtanult tűrni, neki az a természetes, hogy három év alatt – hiába jutott el az államtitkárig a Kisalföld által 2013-ban kirobbantott utaztatásos botrány híre – nem történt semmi. A magyar beteg minden percét kiélvezi hát annak, hogy most valamit kompenzál számára a sors: azon szerencsések egyike, akit a mentők visznek ezekben a hónapokban a józan ésszel tervezhető útvonalon, két és fél óra helyett egy óra alatt. És nem gondol bele abba, hogy meddig lesz ez a számára áldásos állapot, mert azt is megtanulta, hogy a magyar egészségügyben számolni és tervezni örök hiba.

A baj az, hogy aki a kockás papíron számolt, pontosan tudta, hogy a maszek cégek trükközni fognak, ha pénzt akarnak látni. A trükközés pedig egyet jelent a betegutaztatással, amelyet az emberünk soha nem fog megérteni az Audi hátsó ülésén. Hacsak a sofőrje egyszer nem mesél a sanyarú sorsú rokonról, aki ezt heti három alkalommal átéli. S ha lesz elég bátorsága, kimondja azt is: a rendszer így nem működik, a mentők szerepvállalása legfeljebb a mesterséges lélegeztetést jelenti a haldokló cégeknek. És félő, hogy a kockás papíron azt is kiszámolta valaki, hogy a többségükhöz nem ér ki tizenöt percen belül a segítség.”