Homoszexualitás, homoszexuális tett

„És itt szerintem nem sokat segít azt mondani, hogy a »civil partnership« vagy a »bejegyzett élettársi kapcsolat« már megadott jog. A kérdésem az, amit az elején feltettem: mi jut eszedbe, mit látsz, milyen képek idéződnek fel benned, amikor egy párt látsz? Ha itt nem lépünk előre, akkor nem léptünk előre. Ha más képeket látsz a házasságnál és mást a bejegyzett élettársi kapcsolat esetében, tudniillik ha nem tudsz egymást szerető embereket látni mindkét esetben, akkor nem léptünk előre.

Nagyon könnyen ki szokták mondani, hogy a melegeknek cölibátusban kell élniük. De kérdezem: ugyanezt a kemény elvárást – nyilván mutatis mutandis – meg szoktuk fogalmazni a házasságban élőkkel szemben?

Persze az én igazi kérdésem a következő: nem az derül-e ki a házasságban élők esetében, hogy az elvárásokat nincs értelme ilyen keményen megfogalmazni, hanem sokkal tapintatosabban és érzékenyebben kell előrehaladni, tekintetbe véve, hogy alakuló, tanuló, érlelődő emberekről van szó? Rólunk. Ráadásul olyan közegben – az emberi világban –, amelyben az intézmények és a hozzájuk kötődő, őket alkotó értékrendszerek, érték-együttállások is folyton változnak.

A kérdésem költői. Úgy gondolom, a melegek esetében is ugyanígy kell eljárnunk.

Tanulnia kell mindenkinek a szeretetet. Heterónak is, melegnek is. Egyedülállónak is, kapcsolatban élőnek is. Ehhez – ezt mint tanító, mint iskolai ember mondom – megfelelő közegre, „iskolára” van szükség: folyamatban gondolkodásra és látásra, egymás elfogadására és támogatására, örömteli és bizalmat erősítő légkörre; olyan közegre, amelyben bátran és biztonságosan lehet tévedni, botlani, mert nem kinevetnek, nem megvetésben lesz részed, nem megszégyenülsz, hanem fejlődhetsz, tanulhatsz, érhetsz.”