Elnöki szó

„És akkor vasárnap este végigszáguld az interneten a bejelentés: Áder János köztársasági elnök hétfő délelőtt 11-kor sajtónyilatkozatot tesz az ünnepekből munkába megtért nemzet színe előtt. Hogy miről, nem tudni, az elnöki hivatal honlapján semmi, ezért aztán a sajtómunkás el is szégyelli magát, amikor humorizálni kezd: talán lemond, amint a makacs szóbeszéd tartja már jó ideje, hogy helyét a »tüntetésektől berezelt« kormányfőnek adja át, aki amúgy is régóta a Várba vágyik. Esetleg hadat üzenünk az Egyesült Államoknak és az uniónak, netán bemutatja drogtesztjét... Illetlen ötletek, de a köztársasági elnököktől nem szoktuk meg az igazán súlyos bejelentéseket.

Sólyom László »csak« zöld volt, csupán kisiklásnak tekinthetjük, amikor az őszödi beszéd kapcsán az ország erkölcsi válságáról elmélkedett, hogy aztán komoly alkotmányjogi kifogásait már negligálja az őt egykor az államfői székbe segítő Fidesz. Schmitt Pálról még feltételezni is illetlenség bármilyen komolyságot, ő csak kerék akart lenni a gépezetben, alá is írt minden eléje tett papírt, mígnem egy korábban a nevével ékesített vaskosabb iratcsomagban meg nem botlott. Áder Jánost más fából faragták. Amikor megtért kényszerű, de magas szinten jóváhagyott brüsszeli uniós emigrációjából, még komolyan vette az elnöki posztot, s tett érte, hogy ezt elhiggyük neki.

Lestük hát, amint, kiáll hétfő délelőtt 11-kor a Sándor-palota Tükörtermében, és bátran a közvélemény szemébe vágja: január 1-től új szervezeti egységgel, a Környezeti Fenntarthatóság Igazgatóságával bővült a Köztársasági Elnöki Hivatal.

Nincs mit nevetnünk: súlyos szavak ezek.”