„Szerintem az ellenzéki politikai mondanivaló nem az úgynevezett »baloldali értékekből« (akármit jelentsenek is ezek), hanem a következő elemekből kellene, hogy álljon:
- A Magyar Köztársaság (!) elkötelezettségének megerősítése az emberi méltóság feltétlen tiszteletén, a jog uralmán és a szabad versenyen alapuló nyugati értékrend és szövetségi rendszer mellett;
- ebből következően a jogállamiság helyreállítása;
- az állami funkciók felülvizsgálata, az állami kiadások csökkentése érdekében, ennek keretében egyes, ma az állam által ellátott funkciók (oktatás, egészségügy, nyugdíj) esetében az öngondoskodás ösztönzése;
- a szociálpolitikában a rászorultsági elv következetes érvényesítése (ami éppen, hogy a mainál több forrást lenne képes juttatni azoknak, akik valóban rászorulnak, hiszen azoktól venné el a őket, akik nem szorulnak rájuk). (...)
Ezen elvi megfontolások következetes érvényesítése nélkül bármely ellenzéki politizálás megmarad az újraelosztás (osztogatás) valamilyen fajtájának képviseleténél, amiről egyrészt bebizonyosodott, hogy politikailag sikertelen (főleg a Fidesz gátlástalan szociális demagógiájával szemben), másrészt szükségképpen vállalhatatlan ígéretekre (»elkúrásra«) kényszerít.
Ha a magyar politika megmarad az újraelosztásról szóló ígéretek versenyénél, akkor egyre többen fogják külföldre költözésükkel kinyilvánítani, hogy ennek finanszírozásában nem hajlandók részt venni (nem beszélve a távozó vagy eleve ide sem jövő vállalatokról). Akik pedig itt maradnak, és megelégednek vele, saját dédunokáik jövőjét is megeszik.”