Engem is megtalált a verses kihívás

„Nos, engem is megtalált a verses kihívás, amely a vödrös akció méltó és intelligens változata. Nagyon köszönöm Magvasi Adrián barátomnak, az alfahir.hu oldal főszerkesztőjének, hogy engem is megjelölt a kihívott személyek között. 

Nagyon nehéz »kedvenc« verset választani, mert nekem ilyen nincs is, pontosabban nagyon sok van. Most mégis kénytelen vagyok, ezért egy olyan mellett döntöttem, amely életem első igazán »kedvenc verse« volt. Még gimnazistaként szerettem bele, amikor az ember ébredező lelkét gyakran megszállja a világfájdalom. 

Az én továbbgörgetett kihívásom pedig remélem, hogy megtalálja az alábbi személyeket (betűsorrendben): Csikós Alexa, Csuri Éva, Dudás Róbert, Faragó Tamás, Gyöngyösi Márton, Lázár Tamás, Losonczy Pál, Pászthy Tamás, Pörzse Sándor, Tóth Tamás. 

Tóth Árpád: Szeretnék átölelni

Szeretnék átölelni ma egy embert,
Ki olyan árva s vágyak özvegye,
Mint jómagam, s kit a tavasz sziven vert,
S kondor haján kopog az ősz jege,
Kinek ha volt is pirosbetűs napja,
Tintát hozzá véréből szűrt a Sors,
Vén bánatok fia és újak apja,
Csöndes tűnődés lankadt léptü papja,
Örülni lassú, és csüggedni gyors;
Kit nemessé emelt a föld porából
Sok ritka szenvedés, de nem kevély
Kitűnni a törpék sekély sorából,
És címere egy hervadt falevél,
Ha kővel dobták, szívét dobta vissza,
Ha szívvel dobták, halkan énekelt...”