A ponyva három árnyalata

„Megvettem, s jelentem, az első kötetet, A szürke ötven árnyalatát (melyet a sötét- és a szabadság árnyalatai követnek) abszolváltam. (A többiről nem fogok beszámolni, mert nem adok rá pénzt.) Erről is csak azért írok, mert a könyv állatorvosi ló, ugyanis a haszonszerzés céljával, előre megfontoltan elkövetett betűszennyezés tényállását valósítja meg. (Borítékolom, hogy ennek megfelelően hamarosan hollywoodi produkcióként köszönt majd ránk a mozivásznakról.)

A recept egyszerű. Végy egy kedves, szerethető lányt (Ana), aki afféle Bridget Jonesként szakadatlan belső monológokar folytat, és »beavat« a fiatal, ártatlan női lélek rejtelmeibe. Aztán tegyél hozzá egy lélegzetelállítóan szép és mérhetetlenül gazdag (kiterjedt cégbirodalommal, repülőgépparkkal és autóflottával rendelkező) férfit (Mr. Grey), aki szépséges szürke (érted, grey!) szemének árnyalataival és a belőle áradó parancsoló szexualitással kérlelhetetlenül megigézi környezetét, ám lelkileg - finoman szólva is - terhelt: kőkemény szadista és uralkodni akar mindenkin, minden tekintetben. A következő lépés, hogy e két szélsőértéket pattintsd egybe, mint két kicsi legót, s öntsd le rengeteg szexszel, Romana-stílusban, s hogy a siker véletlenül se maradjon el, a tetejére hints egy kis romantikát és némi pszichológiát. Már együtt is a háromkötetes vergődés minden összetevője.”