Poharunk félig tele van

„Szokásunkká vált keseregni sorsunkon, és valóban, az alábbi grafikon jól mutatja, hogy már csak árnyéka vagyunk régi önmagunknak. Mennyiségben legalábbis biztosan... de mi a helyzet a minőséggel? Vajon készült-e valaha Magyarországon annyi kiváló és izgalmas bort mint ma?

Néhány elgondolkodtató történelmi adat (forrás: Laczka Sándorné - Ültetvény-összeírások Magyarországon): A 18-19. században nagymértékben elszaporodtak a jobbágyparaszti és a zsellérszőlők. Ebben a korszakban a parasztság számára az árutermelés legelterjedtebb formája a bortermelés volt, ami nem a minőségről szólt.

1831-ben egy bizonyos Schams Ferenc, aki bírálta hazánk elmaradottságát a szőlőművelésben és bortermelésben, tiltakozott a síkvidéki szőlőtermelés ekkor kezdődő terjedése ellen... hiába. 1885 és 1895 között a filoxéravész következtében majdnem felére csökkent termőterületünk, a legnagyobb pusztítás a hegy- és dombvidékeken következett be. A filoxéra azonban Európa többi bortermelő országát sem kímélte.

Lényegében ma sem kerül forgalomba kevesebb bor mint 200 évvel ezelőtt, tündököl Tokaj, felfelé ível Eger csillaga, Szekszárd visszakerül méltó helyére, ismét hallani Szerémségről és Muzsláról, már látszik mit tud Somló és az igazi Mátra, és a többi borvidékünk is rátalál önmagára.”