Az antibiotikumok ronthatják a rákellenes kezelés hatékonyságát

Az elmúlt években a rákgyógyászatban terjed a kemo– és immunterápia kombinált felhasználása. A kemoterápia következtében gyakran alakulnak ki fertőzések, azonban ma már egyre világosabb, hogy az ezek kezelésére használatos antibiotikumok akadályozzák a szervezet tumorellenes működését aktiváló bélflóra működését.

Mint Gang Zhou és munkatársai írják az Oncotarget című szaklapban megjelent tanulmányukban, az antibiotikum-használat különböző módon befolyásolja az immunterápia egyik típusa – adoptív T-sejt terápia – speciális altípusainak a hatékonyságát.

Az adoptív T-sejt terápiák során módosítják a beteg T-sejtjeit annak érdekében, hogy azok jobban fel tudják venni a harcot a rákkal szemben. Mint Zhou és munkatársai kifejtik: az adoptív T-sejt terápiák egyik altípusa védett az antibiotikus kezeléshatékonyságot csökkentő befolyásával szemben, valószínűleg azért, mert ennek az immunterápia-fajtának a működéséhez kevésbé van szükség a veleszületett immunrendszer támogatására.

Az adoptív T-sejt terápiák másik altípusának működése azonban – amelyben a beteg saját T-sejtjeiből tumorspecifikus T-sejteket hoznak létre in vitro, majd azokat visszajuttatják a szervezetbe – függ a veleszületett immunrendszer működésétől, amit a párhuzamosan adott antibiotikus kezelés akadályoz.

A tanulmányban bemutatott állatkísérletekben a kolorektális rákban szenvedő egerek meggyógyultak a gyakran használatos kemoterápiás ágens után alkalmazott T-sejt terápia hatására, azonban párhuzamosan adott antibiotikus kezelés hatására megszűnt a kombináció kuratív hatása. A vizsgálatok azt is bizonyították, hogy az antibiotikus kezelés az önmagában alkalmazott kemoterápiás ágens tumorellenes hatását is rontja, mivel annak kifejlődéséhez is szükség volna megfelelő T-sejt-válaszra.