Hogy miért nem szabad Amerikának Európa útjára térnie? David Harsanyi kötetéből kiderül

Nyitókép: Böjtös Gábor

Az a helyzet, hogy a cím alapján akár a filmvilágra is gondolhatnánk, hiszen a hatvanas, hetvenes és nyolcvanas években szó szerint virágzott az európai trash vonal, amely számos híressé vált rendezőt, színészt és klasszikus filmet kitermelt magából.

Elég csak Bruno Mattei Shocking Darkjára gondolni, ami Terminator 2 néven ismert a hozzáértő körökben, és amin tipikusan azért szórakozik jól az ember, mert végig röhögi az egészet.

hiszen a Magyarországról a hatvanas évek végén Rómába, majd New Yorkba emigrált szülők gyermekeként az újságírói pályára lépett, számos díjat nyert David Harsanyi (Associated Press, New York Daily News – a szerk.) egy kifejezetten provokatív, ám nagyon elgondolkodtató könyvet írt arról az Európáról, amelyet sok amerikai szeretne a saját hazájában is megvalósítani. De ahogy azt a szerző is elemzi, nem biztos, hogy ez a helyes megoldás.

Gazdaság és populáció

Harsanyi erős felütéssel kezd, hiszen úgy indítja írását, hogy

mégis, az Egyesült Államok elitjének számos politikusa, tudósa és újságírója érvel amellett, hogy az USA, a lakosság számára nyomasztó problémáira, az Atlanti-óceán túloldalán kell keresni a válaszokat.

A könyv lényege az, hogy bemutassa, miért járnak tévúton a szerző által csak „eurofileknek” hívott szereplők, akiknek szerinte sérti Amerika, a szabadságon alapuló eszménye a technokrata érzékenységüket, mivel ők elvetik az individualizmust és az önellátásra törekvést.

Rögtön elsőként a gazdasági szempontok alapján érvel, a témába hozva az egészségügyet és a nyugdíj intézményét, ami a véleménye alapján nem járhat alanyi jogon, pláne, hogy az írottak alapján az egészségügy nem mindenképpen kapcsolható össze az átlagéletkorral, sokkal inkább fontos volna az amerikaiaknak kevesebb rizikófaktorral járó, egészségesebb életet biztosítani, amely lényegében a több testmozgásra és szemléletváltásra fókuszál.

Ezzel együtt Harsanyi szerint 

ez pedig egyenes út ahhoz, amit szimplán nyugdíjasotthonnak nevez. Mint megfogalmazza, az európaiaknak varázslatos módon kellene megváltoztatniuk a megváltoztathatatlan törvényeiket ahhoz, hogy mindez átforduljon, és Európa néhány évtizeden belül ne váljon kulturálisan és gazdaságilag is önmaga halovány árnyékává, ám erre elég kevés esély van úgy, hogy ma már a katolikus többségű nemzetek (például: olasz, spanyol) is a legrosszabbul teljesítő országok között állnak.  

Isten, haza, család

„”

– van benne igazság, elvégre évente rengeteg templom zár be, Németországban ez a szám ötszáz volt az elmúlt években, Hollandiában pedig mintegy hétszáz protestáns templom bezárását tervezik az elkövetkezendő években.

Eközben a maradék a túlélésre játszik, legtöbb esetben turisztikai látványosságként, a belépőkből fenntartva magát. Jobb esetben, ha nem válik gördeszka-parkká (Arnhem, Szent József-templom), vagy éppen edzőteremmé, bárrá. Egy nemrégiben tett felmérés szerint Európa 22 nagy országából 12-ben a fiatalok több mint a fele nem tartja magát vallásosnak, a Cseh Köztársaságban pedig, ahol még a világháború és a kommunizmus alatt is hőssé váltak a lakosságot védő lelkipásztorok, a 16 és 29 év közötti korosztály 91 százaléka vallotta azt, hogy nincs vallási kötődése.

De a szerző emellett arra is kitér, hogy a vallásos emberek hazafias emberek, így 

Szerinte általános a gúnyolódás a vallásosok és a konzervatívok felett, miközben Barack Obama, akit az amerikai nemzet „legeurofilebb” elnökének nevez, elhíresült kijelentését idézi, melyben a fegyverekhez, a valláshoz és a bevándorlókhoz, nem hozzájuk hasonló emberekhez kapcsolódó ellenszenvhez ragaszkodónak nyilvánította a vallásos Amerikaiakat, akik ezzel magyarázzák meg frusztrációikat. Ezzel szemben egy felmérés szerint az amerikai polgárok nem kevésbé elégedettek és boldogabbak, mint bármely más nemzet a világon, sőt a vallásos polgárokra ez különösen igaz.

Kényes kérdések

Természetesen a hit kérdésénél szóba kerül a migránspolitika is. És ugyan Harsanyi több szempontból aggályosnak ítéli Magyarország vezetését és általános politikáját, Orbán Viktor törekvéseit a bevándorlási hullám óta pozitív példának hozza fel, 

Talán mindenki nevében elmondható, hogy jelenleg ez lehet Európai egyik legégetőbb és legfontosabb kérdése, amit sokan hajlamosak a szőnyeg alá söpörni, és ami miatt talán tényleg joggal mondhatjuk azt, hogy Amerikának nem szabad Európa útjára térnie.

Emellett azonban számos kérdőjel születik az emberben, miközben az Eurotrash-t olvassa. Nem mondom, kimondottan kellemes meglepetés a kötet, mert rendkívül olvasmányosan, jó stílusban került megfogalmazásra rengeteg kérdés és téma, ami említést érdemel, ráadásul a provokatív hozzáállás ellenére is fontos gondolatokat tartalmaz. Sok dologban egyet is tudok érteni, hiszen számos aggódásra okot adó tényező fenyegeti jelenleg a kontinenst és annak népét.

De valahol itt is igaz, hogy mindenki a saját háza táján sepregessen.

Hiszen hiába kerül szóba a vallás és a vallásosság kérdése, mikor Amerika, a szabadság földje az, ahol mindent szabad, ahol megszülethet a Sátán Egyháza, melyet hírességek éltetnek, és amely beférkőzött mindenhol a közéletbe, miközben van olyan megye vagy város, ahol a sátánista eszmék már a városvezetésbe is beférkőztek, a feszület pedig tiltott jelképnek számít. Hiába beszélünk a bevándorlásról és az eurofil félrevezetésről, 

mert egy rendőri intézkedés túlkapáshoz vezetett, és időnként a bűnözők az életükkel fizetnek.

Hasonlóképpen további példákat is fel tudnék hozni, amik miatt az európai emberekben nem véletlenül van időnként egy negatív kép Amerika kapcsán, de persze mindenki elfogult a sajátjaival szemben, legyen az életvitel, törvény, művészet vagy oktatás, így ebbe az irányba szerintem felesleges is elmenni.

Az viszont tény, hogy David Harsanyi könyvében rengeteg jó gondolatot találhatunk, nagyon jó stílusban tálalva, így már csak ezért is megéri a figyelmet. Nem mellesleg, ha az európai politika ötleteket merítene belőle, talán maga a kontinens is jobban járna, mert azt semmiképpen sem vitathatjuk, hogy nálunk sincs kolbászból a kerítés, mi is megküzdünk a magunk problémáival.