Nos, ez az a misztikum és varázs, amit a Dishonored 2 nem fog nyújtani. Félreértés ne essék, a világ ugyan az, sőt bizonyos elemeiben még kigondoltabb, de egyszerűen hiányzik belőle az újdonság és ismeretlenség érzete.
„A kis Emily felcseperedett. De még hogy… Apja és védelmezője Corvo nem csak bűbájos nőt faragott belőle, de az unalmas éjszakákon arra az egyetlen dologra tanította, amihez ért: halálos árnyéknak lenni. Mintha csak tudta volna, hogy a lánynak szüksége lesz a tudására, ahogy ő magának is újra elő kell vennie a kopott, régi maszkot, mert bizony újfent sötét felhők gyülekeznek Dunwall (és Karmaca) városa(i) felett…
A történetünk felvezetése és alapvetése nagyban hasonlít az első részéhez. Tulajdonképpen ez is afféle bosszú történet, sajnos kevéssé erős és emocionális töltettel, mint az előző részben, de helyette kapunk legalább egy választási lehetőséget. Emily vagy Corvo? A kiöregedő félben lévő veterán orgyilkos vagy a tanulatlan, forrófejű zöldfülű? Ez a választás pedig nem csak játékmeneti elemekre de a történet egyes részeire is hatással lesz, így óriási pluszt és újrajátszhatósági faktort jelent, amivel eddig sem volt gond, az első rész egy hőse esetében sem.
Óriási fejlődés, ahogy a játék rendszere a tetteinkhez viszonyul. Low Chaos (kevés gyilkosság) és High Chaos (sok gyilkosság) mellett (és a már megszokott semmi ölés és nulla felfedezés mellett…) most már egy diagram segítségével is figyelhetjük, hogy hogyan is teljesítettünk az adott küldetésben. Ezúttal van lehetőségünk agresszív pacifista megoldásra is például (illetve eddig is volt csak nem mérte a játék), vagy ennek teljes ellentétére a tökéletes lopakodó orgyilkoséra. Nem tűnik ez nagy dolognak, de egy játéknál, ami a kihívásra és saját magunk szabta egyedi célokra épít, ez igenis fontos!”
A járt utat járatlanért el ne hagyj, tartja a mondás, amit láthatóan a japán játékfejlesztők is jól ismernek, elvégre kimondottan ügyeltek arra, hogy a bevált elemeken ne változtassanak.
1992-es indulása óta az Alone in the Dark-sorozat hosszú és rögös utat járt be, de érdemei vitathatatlanok. Az új epizód ettől persze se jobb, se rosszabb nem lesz. És hogy milyen ténylegesen?
A futuristák helyett a pragmatistáknak lett igazuk: a drónokról és online dezinformációról szóló szalagcímek között visszatértünk az első világháborúba.
Nem megfelelő az eltérő nemi identitású karakterek aránya a számítógépes játékokban.
Az Izraeli Védelmi Erők talán eddigi legdurvább fejkamerás felvételét mutatjuk meg.
Visszatért a két nagy pofonosztó.
Molnár Zsoltot ez az ügy nem aggasztja, az viszont sokkal inkább, hogy szavai szerint egy olyan országban élünk, ahol lehet ilyen típusú karaktergyilkosságokat folytatni.
A madarak rövid idő alatt belakták új „otthonukat”.
