Sylvain Neuvel: Alvó óriások

„Maga a cselekmény interjúk és naplóbejegyzések füzére, akár egy novelláskötet. Láttunk már ilyet, elég csak a rossz hírű Robokalipszisre vagy World War Z – Zombiháború című kötetre gondolni, igaz ez utóbbit nem olvastam (témája miatt pedig nagy valószínűséggel nem is fogom). S éppen a szerkesztési mód miatt válik a regény szerkezet nélkülivé. A rövid kis fejezetek nagy része egy-egy beszélgetés a titokzatos főnök, valamint más szereplők között, így alig akad hely a világépítésre. A jelenetszerű dialógusokat csak elvétve szakítja meg egy-egy leíró rész, azok is inkább egy-egy történés kivonatai. Ettől tűnhetne akár lendületesnek is, de ahhoz az kellene, hogy legyen alap, amin a cselekmény haladhatna lendületesen. A tördelést tovább rontja a két betűtípus használata a párbeszédeket felvonultató fejezetek során. Ugyanis a titokzatos főnök olyan fontos, hogy saját betűtípussal kérdez. Egyszerűen kizökkenti az olvasót ez a váltakozás. Egy tisztességes történetvezetés során mindig tudnánk, hogy éppen kinek a mondatait olvassuk, nem lenne szükség ilyen eszközre. Az így kialakult epizodikus jelenetek sokasága következtében nincs íve a cselekménynek. Nincs felépítve a történet, nincs egyre fokozódó feszültség, sokáig nem is nagyon tudtam, hogy kiért vagy miért is kellene aggódnom az olvasás során. Neuvel felsorakoztatott több problémát is, amiken aztán így vagy úgy, de túl egyszerűen lendül át.

További probléma a szereplők súlytalansága. Alig egy napja fejeztem be a könyvet, mégis újra bele kellett lapoznom, hogy emlékezzek minden névre, pedig nem sok szereplőt mozgat az író. Ez részben a már említett szerkezetnek köszönhető, részben a tetteik megalapozatlanságának és sekélyességüknek tudható be. A legösszetettebb jellem a titokzatos főnök, de ő is csak a titokzatossága miatt, az pedig, hogy az egész földi civilizációt megrengető felfedezés közben egy szerelmi háromszög alakuljon ki, már-már a young adult irodalom nagykönyvébe illő klisé. Nem kell minden könyvnek megreformálni a saját zsánerét. Nem kell az újdonság erejével ható ötleteket bedolgozni a történetbe. De annyi azért elvárható, hogy ha már jól ismert kliséket használva alakítja a történetet Neuvel, jól keverje azokat. Sajnos ebben az esetben egy az egyben átvett bizonyos elemeket más sci-fi alkotásokból, nélkülözve minden törekvést az eredetiségre.”