Tyű, de csúnyán változik a Spiegelnél a narratíva – talán ha tetszettek volna őszintén beszélni jogállamisági hablaty helyett!

Európa „piszkos dealje” Orbánnal. Brüsszelben „kétes üzletet” terveznek. Az EU „milliárdos összegeket” szabadít fel, melyeket „Orbán jogállamiság-sértései miatt blokkolt”. Ilyen szavakkal illetik, azaz

(erős feltételes módban), ha engedi kifizetni ukrajnai fegyverszállításokra az Európai „Békekeret” (nagyon mókás) aktuális részletét (erős feltételes módban).

Csak azt nem értem, minek nem örülnek.

Egyrészt az ugye eleve teljesen kizárt, hogy Orbán Viktorral bármiféle „piszkos dealt” kössön az Európai Bizottság, s politikai feltételekért cserébe adjon Magyarországnak pénzt,

A nagypolitika a Magyarországgal szembeni eljárásoknak brüsszeli elmondás szerint soha nem is volt része. Soha nem is volt semmi köze ennek Magyarország Ukrajna-politikájához – az LMBTQ-hoz és a migrációhoz pedig még annyira sem volt köze. Legalábbis mi így tudtuk, ezt írta a Spiegel is: jogállamiságossági kihágások, bíróságok túlzott orbanitása, ió, ció, áció, korrumpáció. Navracsics Tibort idézve még meg is sértődtek a biztosok, ha felvetette nekik, hogy ugyan nincs-e a magyar pénzek és a nagypolitikai ügyek között véletlenül bármiféle összefüggés.

És miután Brüsszel mindig igazat mond, ezt kizárhatjuk ugyebár. „Piszkos dealtől” tehát, Herr*in von der Spiegel, nem kell félni. Ha Magyarország pénzt kap – jelen esetben a minimum minimumának a minimumát, a kohéziós alap jogállamisági eljárásban nem érintett 13 milliárd euróját, a többi 15 milliárdunk így is a trezorban marad –, az kizárólag azért lehet, mert teljesítettük az Európai Bizottság rájuk vonatkozó feltételeit.

Ha a Békekeret félmilliárd eurójáról meg az uniós költségvetés felülvizsgálatáról a globális minimumadóhoz és az ukránok tizennyolcmilliárd eurójához hasonlóan pont ugyanakkor születik megegyezés, amikor a magyar pénzekről, az merő véletlen egybeesés lesz.

(Arra már ki sem térek, hogy vajon mikor lett a merkeli kompromisszum Európát előrevivő műfajából „piszkos deal” meg „kétes üzlet”, tempora mutantur, sic transit, ad astra, satöbbi.)

De félre a tréfával: Magyarország a szóban forgó tizenhárommilliárd euróhoz kapcsolódó bizottsági feltételeket maradéktalanul teljesítette. Májusban. Hogy maradéktalanul megvalósultak a Brüsszel által kért reformok, azt mi sem bizonyítja ékesebben, mint hogy Varga Zs. András Kúria-elnök nagyon dühös rájuk, mert életidegenek és megnehezítik a Kúria működését.

miután nincs már miről beszélni. Ezt a Bizottság is tudja; ezért készül ideadni azt a tizenhárommilliárd eurót, nem Ukrajna miatt vagy bármi másért. Maguk szabdalták szét a pénzeinket kicsit fájdalmasan, valamivel nehezebben, illetve hétrét görnyedve megszerezhető válfajokra; most, hogy az első szintet teljesítettük, nem köphetik szembe magukat.

S a Spiegelnek valójában ez nem tetszik: hogy a feltételek véletlenül teljesíthetőre sikerültek, s a galád, jogállamiatlan Orbánt valójában nem is zavarja annyira a jogállamiság, teljesítette őket. Azaz pénzt fog kapni, hiába robbantotta fel a halvaszületett migrációs paktumot és parolázott Putyinnal.

Most, hogy a Bizottság felépítette a saját színházát, megírta saját forgatókönyvét, majd Magyarország ennek alapján játszott, már nincs mit tenni.

Jöhet itt a Spiegel az Európai Parlament magyar szakkörének átlátszó kifogásaival, a bírósági reformmal szemben nem az volt a brüsszeli igény, hogy „jó legyen”, hanem az, hogy legyen benne betű szerint az, amit kértek. Benne van. Beismeri maga a Spiegel is: hogy a Parlament érveinek „van-e jogi relevanciájuk, azt a brüsszeli diplomaták kérdésesnek tartják. Attól tartanak, hogy a Bizottság arra kényszerül, hogy legalább a blokkolt pénzek egy részét felszabadítsa, ha már Magyarország formálisan teljesítette a feltételeket”. Az Európai Parlament igényei szépek és nemesek, csak szerintük sincs túl sok közük a Bizottság feltételeihez.

Így állunk tehát: Brüsszel formálisan feltételeket támasztott, s mi azokat formálisan teljesítettük. Jöhet a pénz ezért járó része, s fog is jönni. Ha most a szőlő mégis savanyú, mert a valódi gond a migráció, Putyin meg az LMBTQ volt – nos, akkor tetszettek volna őszintén beszélni jogállamisági hablaty helyett.

Örüljenek hát neki most is, igen tisztelt kollégák.

Nyitókép: MTI/EPA/Julien Warnand