Kimentették a magyarokat a tankokkal, repülőkkel vívott polgárháborúból – mi folyik Szudánban?

Tekerjük vissza az idő és a történelem kerekét jó tíz évvel ezelőttre: Szudán akkor Afrika és emellett az arab világ legnagyobb területű országa volt, amit akkor már jó húsz éve, 1989 óta Umar al-Basír vezetett vaskézzel, miközben a kétezres évek óta zajlott a darfúri konfliktus. Al-Basír rendszerének több százezer áldozata volt –

Ugyanakkor egy másik konfliktus végzetes változást hozott az ország történetében: 2011-ben a déli régió, ami egyrészt sokkal termékenyebb volt, mint az északi sivatagos terület, másrészt pedig olajban gazdag lelőhelyekkel is rendelkezett, kikiáltotta függetlenségét. Dél-Szudán azóta Afrika újabb szuverén országaként – és újabb konfliktuszónaként – lépett be a világ történetébe.

A megcsonkított, ma 47 milliós lakosságú Szudán élén, ami elveszítette méretbeli elsőségét is Afrikában, mégis tovább kapaszkodott a hatalomba al-Basír, akit végül a 2018 végén kitörő, s 2019-ben kiteljesedő szudáni forradalom erői távolítottak el az ország éléről. 2019. április 19-én egy katonai puccs tört ki ellene, az év szeptemberében pedig egy katonai és civil vegyes kormányzat (Szuverén Tanács) vette át a hatalmat, egy civil miniszterelnökkel, Abdallah Hamdúkkal.

Al-Basírt 2019 decemberében korrupció miatt elítélte a bíróság, s azóta is tart ellene a háborús bűncselekmények elleni eljárás, amibe a Nemzetközi Büntetőbíróságot is bevonták.

„Az volt a baj al-Basírral, hogy 90 millió dollárnyi készpénzzel a zsebében

Ha egy héttel korábban lelép, simán elengedik” – így lamentált a letartóztatott szudáni elnök sorsáról Omar Mahmood, az afrikai Biztonsági Tanulmányok Intézetének (ISS) elemzője a Mandinernek egy korábbi riportunkban.

A felfordulásoknak azonban ezzel sem lett vége: 2021 októberében újabb katonai puccs tört ki, Abdel Fattáh Burháni vezetésével: foglyul ejtették Hamdúk miniszterelnököt, de végül megállapodást kötöttek, és Hamdúk maradhatott az ország civil vezetője, miközben a hatalom szálai Burháni kezében értek össze. Hamdúk végül az újabb zavargások nyomán 2022 januárjában lemondott tisztségéről.

De ez sem jelentette egy nyugalmas állapot elérését, s itt érünk az egy hete tartó újabb súlyos fegyveres konfliktus történetéhez. Szudán de facto vezetője Abdel Fattáh Burháni hadseregparancsnok maradt, ámde

a Janjaweed milíciából szerveződött gyorsreagálású haderő (RSF) vezetője. A szudáni hadseregnek az lett gyanús, hogy az RSF fegyveresei új helyszínekre érkeztek – az, hogy ki húzta meg először a ravaszt, mostanáig nem tisztázott.

A konfliktus pillanatok alatt háborús méreteket öltött: utcai harcok alakultak ki a fővárosban, Kartúmban, katonák, tankok és harci repülőgépek is összecsaptak a csatározásokban. Néhány nap alatt több mint négyszáz halottról és közel négyezer sebesültről szerzett tudomást az ENSZ – nemzetközi segélyszervezetek dolgozói is áldozatai lettek az új polgárháborúnak. Mint ilyenkor szokásos, António Guterres ENSZ-főtitkár a konfliktus beszüntetésére szólította fel a feleket, valamint azonnali igazságszolgáltatást követelt a gyilkosságok elkövetőivel szemben.

Az Afrikai Unió és szaúdi diplomaták is beavatkoztak: az országba utaztak, hogy tűzszünet felé tereljék az ellenfeleket, de a fegyveres konfliktus tovább zajlik.

a hadsereg és a lázadók is az elnöki palota, a hadsereg főparancsnoksága, a kartúmi reptér, valamint az állami televízió épületének birtoklásáért harcolnak.

Ha ez nem volt elég: vasárnap gyakorlatilag egész Szudánban megszűnt az internetszolgáltatás, áramszünetek keletkeztek, s eközben a kartúmi Kobar börtön kapui megnyíltak, miután fegyveresek törtek be oda, s tömegesen szöktek meg az ott fogva tartott elítéltek.

A fegyveres harcok miatt elindult egy menekülthullám is: kétségbe esett szudániak tömegei menekülnek most olyan helyekre, mint Csád vagy éppen Dél-Szudán.

52 kórház működése állt le, egyes kórházak maguk is harcok színhelyévé váltak.

A napokban megindult a külföldiek kimentése is a polgárháborúba süllyedt országból. Joe Biden amerikai elnök a hétvégén azt közölte: „Ma parancsomra az Egyesült Államok hadserege műveletet hajtott végre, hogy kivonja az amerikai kormányzati személyzetet Kartúmból”.

Szijjártó Péter szombaton azt nyilatkozta: kimenekítettek Szudánból tizennégy magyar és negyvennyolc külföldi állampolgárt, akik búvárkiránduláson vettek részt a közben polgárháborúba süllyedt ország partjainál. A konfliktus kitörésekor sikerült kapcsolatba lépni a részben magyar tulajdonú szervezőcéggel, illetve a hajó legénységével, akik a magyar diplomáciai segítségnek és koordinációnak hála a megfelelő mennyiségű üzemanyag vételezése után

A hajó aztán megérkezett az egyiptomi Gurdakába, a fedélzeten tizennégy magyar és tizenkét másik nemzet negyvennyolc állampolgárával, a legtöbbjük amerikai és olasz.

Demkó Attila, a Mandiner rendszeres szerzője, az MCC Geopolitikai Műhelyének vezetője úgy kommentálta posztjában a szudáni konfliktust:

„Elég ránézni erre a demográfiai korfára, hogy lássuk, csoda kellene ahhoz, hogy ez a szinte az összes afrikai országhoz hasonlóan mesterséges határok között »összerakott« »nemzet«, a következő 30 évben stabil legyen. Itt is ment az álmodozás a »demokrácia ígéretéről« – nos, még a sokkal jobb adottságú Tunéziában sem sikerült az arab tavasz. Mi a megoldás? Semmi. Afrika nagy részén nincs »megoldás«, túl kell élni a következő 30-50 évet, van ahol menni fog, van ahol polgárháborúk, háborúk lesznek. Ez van. Lehet persze majd mindig meglepődni –

A harcok most is tovább zajlanak Szudánban. Az RSF-vezér Dagalo úgy prezentálja magát, mint a nép barátját, aki a kartúmi elitek és a szerinte hibának bizonyult 2021-es katonai puccs vezetői ellen lép fel. Burháni szudáni vezető viszont azt közölte: csakis egy választott kormányzatnak hajlandó átadni a hatalmat. És addig is, úgy tűnik, megtartja magának.

Nyitóképen: a szudáni állami hadsereg katonái és egy támogatójuk Port Sudan kikötővárosában (AFP)