„Sáskalábakat fogunk rágcsálni”? – dietetikust kérdeztünk a rovarfehérjékről

Nem szorulunk rá a kukacevésre – egy ország kapta fel a fejét Nagy István agrárminiszter mondatára. Aztán, ahogy lenni szokott, a közösségi oldalakat ellepték a témához kapcsolódó megjegyzések: az „ennyi agymosott embertől” a „nem a kultúránk részé”-n keresztül egészen az „én már ettem sült tücsköt pizza ízesítésben”-ig. Az apropó pedig, ami miatt a rovarevés terítékre került, nem más, mint hogy a vásárlók pontos tájékoztatása érdekében az Agrárminisztérium (AM) módosítja az élelmiszerek jelölési rendeletét annak érdekében, hogy a rovarfehérjéket tartalmazó termékek jól megkülönböztethetők és elkülöníthetők legyenek a boltok polcain. A döntést az agrárminiszter azzal magyarázta, hogy Brüsszel egyre több rovarfaj esetében ad engedélyt az étkezési céllal történő árusításra, és már négy olyan rovarfaj van, amely a kereskedelmi forgalomban élelmiszerként, és élelmiszer-összetevőként jelenhet meg az Európai Unióban. Ezzel pedig veszélybe kerülhetnek a hagyományos táplálkozási szokásaink – jelentette ki Nagy István.

Egyre többen lakjuk a Földet, így óhatatlan, hogy egyre inkább előtérbe fog helyeződni a fenntartható táplálkozás, vagyis olyan élelmiszerek jönnek, amik minél kevesebb kizsákmányoló hatással vannak a környezetünkre – mondta a Mandinernek a téma kapcsán Antal Emese dietetikus-szociológus, a TÉT Platform Egyesület szakmai vezetője. Mindezek mellett természetesen az sem mindegy, mennyi élelmiszer landol a kukában, ahogy az is lényeges szempont, mennyit utazik az élelmiszer, amíg a fogyasztó asztalára kerül. A rovarok igénytelen állatok, így nagy tömegben lehet őket tenyészteni, itthon még nem nagyon, de Európában vannak is már erre alkalmas farmok.

– hívja fel a figyelmet a dietetikus. Hozzáteszi, a másik, hogy ezek az állatok nem képezik részét nemcsak hazánk, de Európa gasztronómiai kultúrájának sem, így nem gondolom, hogy „sáskalábakat fogunk rágcsálni”. Persze színesítheti valaki étrendjét, azt például Antal Emese sem látja ördögtől valónak, ha olyan formában, hogy nem látjuk, például lisztként feldolgozva fogyasztjuk, persze, ha van hozzá gusztusunk.

Ami pedig a rovarok emberi szervezetre gyakorolt hatását illeti, – teljesen érthető módon – bármennyire is idegenkedünk a fogyasztásuktól, alapvetően nagyon jó fehérje- és élelmi rostforrások, továbbá ásványi anyagokban és vitaminokban is gazdagok. Ám nem árt velük vigyázni – hívja fel a figyelmet a dietetikus, hiszen fogyasztásuk allergiás reakciót válthat ki. „Különösen azoknak kell résen lenniük, akik a tenger gyümölcseire vagy puhatestűekre is allergiások” – emelte ki Antal Emese.

A másik probléma lehet ezekkel a rovarokkal: a kitinpáncéljuk, ugyanis az emészthetetlen. Ennek kapcsán egyébként a dietetikus nyugalomra int, mint mondja, más rostoknak is vannak emészthetetlen fajtái, így ebből – mint fogalmazott – nem csinálna akkora ügyet. Ha néha-néha eszünk is rovarokat, nyilván nem azokon fogunk élni, a mennyiség tehát nem számottevő.

– hangsúlyozta.

Veszélyt hordozhat még, hogy ezek a rovarok igénytelenek, megeszik a maradékot és a szemetet, így könnyen lehet, hogy a bennük lévő patogén baktériumok átkerülnek az emberbe, és betegségeket okozhatnak. Mindenesetre a tápláléknak tenyésztett rovaroknak szigorú élelmiszer-biztonsági feltételeknek kell megfelelniük, így a dietetikus szerint emiatt sem érdemes aggódni.

Összességében elmondható, hogy bizarr a rovarevés, és egészen biztosan nem a magyarok lesznek az első európai nép, akik kétpofára tömik majd a sáskákat. Ezt mutatja a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) felmérése is, ami szerint a magyar fogyasztók kevesebb, mint 5 százaléka fogyasztana szívesen rovarokból készült ételt, több mint 70 százalékuk pedig határozottan elzárkózik a lehetőségtől.

Nagy István agrárminiszter ezzel kapcsolatos nyilatkozatát itt tekintheti meg: