Otthon gyógyulni felügyelettel? Jó ötlet, ami sok sebből vérzik

2020. július 30. 16:02

Huszonnégy éve működik hazánkban az otthoni szakápolás, ám még mindig vannak, akik nem is tudnak róla. Az ellátási forma gondolata remek: gyógyuljunk otthon, mert nemcsak olcsóbb, de a pszichés támogatás miatt bizonyítottan gyorsabb is – ám a rendszer nem működik gördülékenyen. Riportunk.

2020. július 30. 16:02
null
Konopás Noémi
Konopás Noémi

„Hiába kértük, a háziorvos nem írta fel a kórházban műtött, majd otthonába bocsátott hozzátartozónknak az otthoni szakápolást” – jelezte egy olvasónk szerkesztőségünknek. Utánanéztünk, hogy az említett eset mennyire általános, és mikor vehető igénybe a társadalombiztosítás által finanszírozott szolgáltatás, továbbá hogy mi a véleményük a háziorvosoknak és a szakápolási szolgáltatóknak a Magyarországon 1996 óta létező ellátási formáról. Kíváncsiak voltunk, milyen problémákkal küzdenek a rendszer szereplői, vagyis: hogyan működik mindez a gyakorlatban.

Olcsóbb és gyorsabb otthon gyógyulni

Az otthoni szakápolás abban az esetben vehető igénybe, amennyiben a beteg egészségi állapota – orvosi végzettséghez nem kötött – kórházi ápolást igényelne, ám azt helyettesíteni lehet otthoni kezeléssel. Egy csípőprotézises műtéten átesett betegnek az operációt követően nem kell tehát hosszú heteket töltenie a kórházban, hanem otthonában lábadozhat, úgy, hogy közben szakszerűen ellátja a szakápolási szolgáltatótól házhoz érkező gyógytornász, vagy szakápoló. E megoldás előnye nemcsak az, hogy gyorsabban gyógyul az otthonában nagyobb figyelmet és pszichés támogatást kapó beteg, hanem az is, hogy az említett szakellátási forma kiváltja a kórházi ellátást, így pedig csökkenthető a beteg teljes ellátásának költsége. Egyes forrásaink szerint a különbség drámai,

akár tízszer annyiba is kerülhet a kórházi, mint az otthoni szakápolás. 

Nemcsak a műtéten átesettek kérhetnek otthoni szakellátást, hanem olyan betegek is, akik sztoma- vagy légzés-, esetleg oxigén-, vagy beszédterápiában kell, hogy részesüljenek, vagy éppen a gyógyászati segédeszközök használatát sajátítanák el, esetleg felfekvés vagy fekélyes seb ellátásában kérnének segítséget. Az otthoni szakápolás keretében igénybe vehető ellátások listája itt található. 

Kezelőorvos javasolja, háziorvos rendeli el

Díjmentesen – az egészségbiztosítás keretében – akkor vehető igénybe az otthoni szakápolás, ha azt a háziorvos a beteg kezelőorvosának javaslatára, vagy zárójelentés alapján rendeli el. Adott tehát a csípőprotézises beteg, akinek a műtétet követően a szakorvosa javasolja, hogy kérje a háziorvosát, írja fel neki az otthoni szakápolás keretében a gyógytornát. Ideális esetben a háziorvos eleget tesz a szakorvosi javaslatnak és felírja, majd a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelővel (NEAK) szerződésben álló, a beteg lakóhelyéhez tartozó szolgáltatóhoz irányítja a kórházból otthonába bocsátott pácienst. A szolgáltató pedig kiküldi a vele szerződésben álló munkatársát, aki a beteg otthonában végzi el a háziorvos által meghatározott ápolási tevékenységeket. 
Naponta egy, három órát meg nem haladó vizitet rendelhet el az egészségbiztosítás keretében a háziorvos. Egyszerre tizennégy vizit íratható fel, azonban ismételt orvosi vizsgálatot követően, az első elrendeléstől számított tizenkét hónapon belül további három alkalommal, összesen 56 vizit mértékéig rendelhet el folyamatos ápolást a háziorvos, azzal a kitétellel, hogy ha napi többszöri látogatás szükséges, az akkor is csak egy vizitnek számít. Ha a beteg állapota szükségessé teszi az ezt meghaladó ellátást, akkor a háziorvos további vizitszámot rendelhet el.

A szocialista kamuvideó után, avagy ne dőljünk be a csalóknak

A Németh Athina–Korózs Lajos-botrányt követően különösen fontos hangsúlyozni: az otthoni szakápolási tevékenységet csak arcképes igazolvánnyal rendelkező ápoló végezheti. Az igazolványnak tartalmaznia kell az ellátást végző fényképét, nevét, szakképesítését, a szolgáltató nevét, a működési engedély számát és az egészségbiztosítóval kötött szerződés számát.

„Hiába engedik el előbb a kórházak a betegeket, és hiába járhat el a háziorvos a zárójelentés birtokában,

– fogalmazza meg egy mondatba sűrítve az otthoni szakápolásról kialakult huszonnégy évnyi tapasztalatát lapunknak Patocskai Éva, a Patocskai Gyógytorna St. Bt. vezetője. Patocskaiék jelenleg négy kerületben is végeznek otthoni szakápolást a NEAK-kal kötött szerződés értelmében. Arra a kérdésemre, hogy hogyan fordulhat elő, hogy hiába jár a betegnek, mégsem írja fel a szolgáltatást a háziorvos, azt feleli: „három malomban őrlünk, a műtétet végző szakorvos javasolja az otthoni szakápolást, ám azért nem ő, hanem az azt előíró háziorvos felel, ahogy a NEAK-kal szerződésben álló szakszolgáltató munkájáért is”. „Ki felel, ha a beteg otthonában a gyógytornát követően kiugrik a protézis: a műtétet végző szakorvos, a gyógytornász, a szakápolást végző szolgáltató, a beteg, vagy az otthonápolást elrendelő háziorvos?” – teszi fel a kérdést Patocskai Éva. „Mindenki, de voltaképpen senki a gyakorlatban, hivatalosan pedig a háziorvos, aki a szolgáltatást elrendelte” – szögezi le. Szerinte ezért teljesen érthető, ha a háziorvosok, azt gondolva, hogy miért nekik kellene felelniük más munkájáért, és inkább fel sem írják az ellátást. 

Felelősségek kis körei

Hasonló álláspontot fogalmaz meg lapunk kérdésére a Háziorvosok Online Szervezete (HAOSZ) is, „a felelősség minden esetben a háziorvos vállát nyomja, hiszen az elrendelést követően ő felel az előírásoknak megfelelő vizitszámok betartásáért, az adminisztrációs kötelezettség teljesüléséért, a beteg általános állapotáért”. Mint a háziorvosok fogalmaznak: „sokszor az adminisztrációs terhektől, a nem egyértelműen szabályozott elrendelési szabályoktól, hatásköröktől való félelem a gátja az otthoni szakápolási szolgálatok igénybevételének”.

Tovább nehezíti a helyzetet szerintük, hogy a háziorvosi teamek és az otthoni szakápolást biztosító szolgáltatók elszigetelten végzik tevékenységüket, a szakmai kapcsolatuk igen laza az egyes alapellátásban szolgáltatást biztosító szereplők között. Szerintük ez lehet az oka annak is, hogy különböző területenként is igen eltérően veszik igénybe a szolgáltatásaikat. Hogy ezt orvosolni lehessen, szerintük hosszútávon egységes módszertani, szakmai irányítás alá kellene vonni az otthoni szakápolási szolgáltatókat az alapellátás egyéb szereplőivel. Úgy tartják, ehhez szükség lenne egy olyan önálló alapellátási módszertani és fejlesztési intézetre, amely biztosítaná az alapellátás integrált működését, szakmai és módszertani felügyeletét.

Probléma a lefedettséggel

A NEAK tájékoztatása szerint jelenleg Magyarországon az összes településen elérhető az otthoni szakápolás lehetősége, közfinanszírozott formában most 268, NEAK-kal szerződött szolgáltató nyújt. Ezen ellátók jellemzően (2019. évben több mint 80 százalékban) vállalkozási, kisebb részben önkormányzati, alapítványi vagy egyéb formában működtek. Az országos lefedettség teljes, és a 2019. évi adatok alapján a közfinanszírozott otthoni szakápoló szolgáltatók a települések 80 százalékán végeztek ellátást. 

Az országos lefedettséggel kapcsolatosan Patocskai Éva azt mondja, tizenöt évvel ezelőtt előfordult, hogy egyes kerületekben akár tizenöt szolgáltató is volt, míg másutt egy sem, ám a NEAK azóta ezt orvosolta, egyenletesebb az eloszlás. Mint mondja, a budai kerületekben még az alacsony szakdolgozói létszám ellenére is elfogadható az ellátás, azonban Budapest egyes kerületeiben már nem feltétlen ugyanolyan hamar jutnak hozzá a rászorultak ehhez a szolgáltatáshoz. „Legjobb tudomásom szerint

pedig éppúgy tálalhatók Budapesten kívül is combnyaktörést elszenvedettek, vagy olyanok, akik csípő-, vagy térdprotézist kaptak, esetleg gerincműtéten estek át, vagy éppen fekélyes sebekkel szenvednek”. Nem beszélve a tanyavilágról, példaként említi Bácsalmást, ahol elmondása szerint sosem volt ilyen szolgáltatás, a falvakban és a tanyavilágban élő emberek az elmúlt huszonöt év alatt még kevésbé juthattak hozzá ezekhez az ellátásokhoz. 

Hogy az országos lefedettség még kiegyensúlyozottabb legyen, tízszázalékos területi pótlékra jogosult az a szolgáltató, aki olyan településen lát el beteget, ahol nincs jelen más szerződött szolgáltató, vagy a beteg külterületen lakik. Húszszázalékos többlet pedig abban az esetben jár, ha kétezer főnél kisebb lakosságszámú településen történik a szakápolás, illetve az otthoni hospice ellátás – tájékoztatott a NEAK.

Hosszú várólista, nem egységes fizetés

A tisztázatlan felelősségi körök mellett meghatározó probléma a háziorvosok szerint „az igen hosszúra nyúló várólista, mely sok esetben olyan mértéket ölt, hogy a háziorvosi szolgáltató képtelen más megoldást találni a páciens problémájának, gondozási szükségletének kezelésére”.

Patocskai szerint még a felelősségi körök tisztázatlanságán is felül lehetne emelkedni, ám ennél jóval kardinálisabb problémának látja, hogy elfogytak az otthoni szakápolók. Nem csoda, hiszen, mint mondja, az ugyanazokkal a szakmai képesítéssel, kompetenciával rendelkező otthoni szakellátást végző ápolók, gyógytornászok sok esetben harmadannyit keresnek, mint kórházban dolgozó társaik, nettó százezer forintból pedig nem lehet megélni. „A szolgálatok vezetői különböző »trükkökkel« igyekeznek megtartani dolgozóikat, például a kevés profitjukat cafeteriában odaadják a szakdolgozóknak, hogy azok ne hagyják el a rendszert”.

Vagyis pont arról a területről mennek el a dolgozók a nagyobb bér miatt, ahol terjeszkedni szeretne a jövőben a magyar egészségügy.

Ez a nézőpont pedig nem csupán a hazai rendszer agyszüleménye, a kórházi ágyak csökkentése, az otthoni szakápolásra való támaszkodás egyre sürgetőbb igénye Nyugat-Európától kezdve Amerikáig, világszerte jellemző.

Mindezekkel együtt Patocskai szerint „fantasztikus intézmény” az otthoni szakápolás, s mint fogalmaz, hiszi, hogy változtatni lehet a fent vázolt problémákon, például azzal, ha az otthoni szakápolásban dolgozók a központi bértáblához tartoznának. 

Koronavírus és otthonápolás

Azt, hogy szükség van az otthoni szakápolásra mi sem igazolja jobban, mint a koronavírus-járvány. Az ágyfelszabadítás miatt hazaküldött betegek számára fontos szolgáltatásnak bizonyult, ám különös, hogy míg 2019 első öt hónapjában 58 654-an vették igénybe, addig idén ugyanebben az időszakban csupán 50 152-en. Áprilisban csökkent legnagyobb mértékben az otthon ellátottak száma, míg tavaly 11 750 beteget ápoltak így otthonában, addig idén ugyanebben az időszakban csak 7 182. Patocskai szerint a karantén alatti forgalomcsökkenés oka, hogy a háziorvosok potenciálisan mindenkit veszélyforrásnak tekintettek, így kevésbé szívesen írták elő betegeiknek ezt. Tapasztalatai szerint ez idő alatt továbbra is végeztek műtéteket, s akinek sürgősen szakellátás kellett, az is megkapta. Mint fogalmaz: „működtek a szolgálatok kevesebb létszámmal, de kevesebb volt a beteg is,

Mint mondja, nem értette viszont a betegek felháborodását, és azt, hogy miért élték meg negatívan, hogy haza kellett jönniük a kórházból. Mint mondja: „ha valahol el lehet kapni a kórt, akkor a kórházban a legkönnyebb. Agyvérzés után karantén alatt több hónapig bent lenni a kórházban, ezerszer veszélyesebb, mint egy otthoni környezetben”.

A háziorvosok szerint is nagy szükség van az otthoni szakápolási szolgálatokra, hiszen nagymértékben segítik mindennapi munkájukat, sok esetben jelentős terhet vesznek le a praxisok válláról. A HAOSZ szerint az alapellátás megerősödése elképzelhetetlen az otthoni szakápolás keretein belül igénybe vehető ellátási formák szélesítése nélkül. Mindemellett szerintük bővíteni kell az egészségügyi és szociális alapellátásban foglalkoztatottak létszámát, máskülönben az otthoni szakápolási vizitek száma nem növelhető. Mindez kiemelt jelentőségű abból a szempontból is, hogy a drágább kórházi, illetve szakrendelői ellátások helyett az alapellátás szintjén gyógyuljanak a betegek. Emellett szükségét érzik az egyes szakemberek közötti – például háziorvos-gyógytornász – szakmai kapcsolatok erősítésének is.

Összesen 18 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Marlyin
2020. július 30. 22:13
Nem a háziorvos fél. Felírja a gyógytornát, de nincs, aki kijarjon. Majd egy, vagy két hónap múlva. Minden csaladtagomnak a kórházi rehabilitációt javasoltam, egyikük se bánta meg. Eszközök, szakemberek, mert igen, többfélere is szükség lehet, ott vannak, a bizonytalan otthonapolassal szemben. Van gyógytornász ismerősöm Angliában, Ausztriában, Németországban, magán praxisban
EMM195
2020. július 30. 17:53
Vagyis nem igazán működik az egész. A működés alatt azt értem, hogy MINDENÜTT MINDENKINEK JÁR, aki rászorul.
annamanna
2020. július 30. 17:25
A fotókon pont rászoruló idős betegek otthonápolása látható.
Rasdi
2020. július 30. 16:59
A visszaesésnek nem csak az lehet az oka. Legalább annyira ok lehet a járvány miatt elhalasztott műtétek száma is. És a járvány előtt intenzitás még mindig nem állt helyre. A SOTE Ortopédiai Klinikájának ágyszáma még ma is kb. 50 %-a az ez év februárinak. (Az egy emelet két szárnyán elhelyezkedő egykori klinikai osztály egyik fele ma lezárt COVID-19 részleg.) Ez minden valószínűség szerint az elvégzett műtétek mannyiségére is kihat, még ha nem is biztos az egyenes arányosság.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!