Így nem lett Nógrádból Texas

Valamivel több mint száz éve, 1921 novemberében alakult meg a Magyar Cobden Szövetség (máshol Cobden Kör), amit Richard Cobdenről (1804–1865), az angol kereskedelmi kamara elnökéről neveztek el, s a szabadpiaci elvek magyarországi képviselőit volt hivatott tömöríteni.

Alapító elnöke végig Fischer (később Halasi-Fischer) Ödön lapszerkesztő és üzletember volt, aki 1924-től a londoni Cobden Club tagja, 1926-tól m. kir. kereskedelmi kormányfőtanácsos is volt. A vesztes háború, a trianoni trauma, a forradalmak és terror után a szabadpiacnak kevés híve volt Magyarországon, a többség az állami beavatkozásban hitt, ebben egyetértett jobb- és baloldal. A cobdenisták tehát végig magányos prófétái maradtak a kicsi államnak, az alacsony adóknak és a be nem avatkozásnak, egy nyugatias, amerikás világot képzelve el ott, ahol az ország még éppen Mohács utáni legsúlyosabb történelmi csapásából ocsúdott fel.

Talán nem meglepő, hogy tevékenységük főleg kulturális volt, kiadványok terjesztésében nyilvánult meg. A csoport sikeresen megnyert olyan neves szerzőket, mint Gratz Gusztáv, Apponyi Albert, Rákosi Jenő, és adott itt elő Márai Sándor, Ignotus, de még Eckhardt Tibor és Bajcsy-Zsilinszky Endre is. 1925-ben a világhírűvé vált osztrák szabadpiaci gondolkodót, Ludwig von Misest fogadták. A szervezet vidéken is aktív volt, a debreceni kör elnöke egyenesen Baltazár Dezső református püspök volt, és Szegeden is működött csoport. A történészek ma főleg azonos nevű folyóiratuk körkérdései miatt ismerik a Cobdent, 1935-ben a középosztályról, 1937-ben a jobb- és baloldalról rendeztek ankétot. Utóbbiban például megszólaltatták Féja Gézát, Vázsonyi Jánost és Málnási Ödönt is – vagyis népi, urbánus és nemzetiszocialista szerzőt is.

A szervezet történetében akadnak ellentmondások is: a legitimisták, az üldözött szabadkőművesek és cionisták sokszor saját céljaik leplezésére léptek be a körbe, ráadásul a csoport alkalomadtán az állami támogatást sem utasította vissza, ami főbenjáró bűn volt a szabadpiaci körökben. 1944 májusában, a német megszállást követően betiltották őket, a „felszabadulás” után újraalakultak, ám öt év múlva ugyanerre a sorsra jutottak.