Ez nem csupán elmebaj, hanem egy olyan új keletű kultúrrasszizmus, ami ellen fel kell vennünk a kultúrharcot. Nagy Ervin írása a Nádas Pétert ért inzultusról és Európa posztliberális állapotáról.
Amit olvasni lehetett a bírálati folyamatokról olyan, mintha az ember a Pesti Srácok egy gyenge paródiáját olvasná a politikai korrektségbe megőrült Nyugatról.
A miniszterelnök politikai igazgatója leszögezte, politikailag nem őrlünk egy malomban, de Nádas Péter teljesítménye minden magyar ember nemzeti büszkeségét gyarapíthatja!
Insa Wilke elképesztő érvelése szerint az irodalmi díjak odaítélésekor egyéb körülményeket is vizsgálnia kell a zsűrinek.
Az ügyvéd szerint a „biológiai szelekció gondolata valahogy mindig értő fülekre talál némethonban”.
Gesztust szeretnénk gyakorolni Nádas Péter felé, akivel szerkesztőségünk talán nem sok mindenben ért egyet, ugyanakkor vitán felül az egyik legjelentősebb élő magyar írónak tartjuk.
Erről az elismerést odaítélő zsűri két tagja rántotta le a leplet egy cikkben.
Idén két magyar is az esélyesek között szerepelt.
Krasznahorkai László és Nádas Péter is ott van az esélyesek között.
Egyre nagyobbra nőne a sóvárgás egy igazi magyar író elismerése után, amellyel még mindig késik az éji homályban a Svéd Akadémia.