Rádiót vegyenek! De minek?

2016-05-24 08:08:05

Gerényi Gábor
gg.blog
Mi vihette rá az amerikai felet, hogy egy ilyen kétes, de inkább biztos bukó ügyletbe beleszaladjon? Mit kalkulálhat Simicska, hol lesz neki ebből a vélhetően készpénzmozgás nélküli ügyletből előnye?

„Kis magyar médiafinanszírozás ante portas: újabb látszólag teljesen értelmetlen, viszont megdöbbentő adásvétellel bővült a hazai médiatulajdonosok listája, ismét van rádiója az előző évtized kasszasikerét üzemeltető Sláger Rádió Zrt-nek. Visszaváltoztak a médiafogyasztási szokások?

Lassan felnő egy új generáció, így a történet elejét nem árt visszaismételni: a két magyar országos kereskedelmi rádiófrekvenciát 2009-ig egy amerikai  ez volt a Sláger Rádió Zrt.  és egy angol cég (amely a Danubius Rádiót üzemeltette) bérelhette, meglehetősen nagy anyagi sikerrel: előbbi évente hárommiliárd forintos reklámbevételt ért el rendszeresen.

Nagyjából minden afelé mutatott, hogy ez a konstrukció örök és elpusztíthatatlan marad, az akkor kormányzó koalíció azonban máshogy döntött. Miért ne maradjon Magyarországon, ráadásul biztos helyen ez a szép összeg, gondolták, így a rákövetkező hét évre két magyar vállalkozás kapott lehetőséget műsorsugárzásra, történetesen a szocialista háttérember Puch László, és az akkor még lelkes fideszes Simicska Lajos cége.

A tartalomfogyasztási szokások akkoriban viszont tényleg gyorsan változtak, és a rádió mint hirdetésközvetítő média nagyon gyors tempóban vesztette el addig előnyös pozícióját  mire az új szervezetek felálltak és elindultak, a piacról megszerezhető éves hárommilliárd álomnak sem volt nevezhető, de még a harmada-negyede sem.

Puch Neo FM nevű csatornája így hamar arcra bukott, Simicska Class FM-je viszont, élvezve a 2010-es kormányváltás áldásos hatásait, boldogan lubickolhatott az államtól megszerezhető reklámbevételekben.

Ironikus, hogy Amerika Kapitány közben alaposan visszavágott az elvesztett reklámpénzekért, az épp akkor beindult folyamatok eredményeképp internetes területen a Google és a Facebook révén most már úgy éves húszmilliárd forintot visznek haza a tengerentúlra a magyar szereplők elől (pontos adatot nem tudhatunk, mert az átláthatóság nem igazán erényük, nem tesznek közzé semmilyen ránk vonatkozó pénzügyi eredményt). A magyar internetes reklámpiac ezzel rendesen haza is lett vágva.

Időközben azonban történt egy és más, Simicska pozíciói nemcsak megrendültek, de el is tűntek, és eltűnt az állami segítség is rádiójából, a hétéves bérleti időszak pedig éppen most, az év végén jár majd le. Aki csak minimálisan követte az eseményeket, az is biztos lehetett benne, hogy a veszteséges és sokat büntetett Class FM számára ez a véget jelenti.

Ez a mostani húzás, a rádió amerikai kezekbe adása ezért jelent váratlan eseményt  lyat, amiről nagyjából senki sem tudja, hogy miért jó a feleknek, és a motivációkat, valamint a vételárat sem Simicska, sem az amerikaiak nem kötik a közvélemény orrára.

Egy frekvenciáját éppen elvesztő, veszteséges rádió értéke maximum annyi, amennyi a benne lévő számítógépek és stúdióberendezések értéke  de inkább kevesebb. Az amerikai cég egyszer már nagyon megégette magát a magyar politikával, másodszor miért próbálkozna. A rádiós reklámpiac manapság minden, de nem csábító, még a minimális kamatot nyújtó államkötvény is jobb befektetés. Szakmailag.

Mi vihette rá tehát az amerikai felet, hogy egy ilyen kétes, de inkább biztos bukó ügyletbe beleszaladjon? Mit kalkulálhat Simicska, hol lesz neki ebből a vélhetően készpénzmozgás nélküli ügyletből előnye?

Nem hiszem, hogy gyors választ kapunk bármelyik kérdésre, az viszont megjegyzendő, hogy az amerikai vevő odahaza is meglehetősen lobbiképes  2009-ben el tudta intézni, hogy az amerikai kongresszus alsóháza demokrata párti kezdeményezésre ítélje el a szocialista kormány praktikáját, melynek eredményeként frekvencia nélkül maradtak. A magyar kormány az utóbbi hetekben Amerika-ügyben, különösen demokrata vonalon meglehetős harsány kijelentéseket tett (ld. még: Sorosozás), és Simicska talán ezzel üzen vissza valamit? De mit? Hogy Amerika velem van? Teljes őrület az egész.

De ha mégis valami ilyen játék zajlik, akkor ebbe hogy fog belekavarni például az év végi elnökválasztás? (Nagyjából a magyar frekvenciaosztással egy időben.) Ahol épp a demokraták állnak most bukóra?

Azt hiszem, jobb, ha keresünk egy jófajta, alufóliából szabott sisakot.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.