A kereszténység célja nem az érzelmi kényelem

2017. május 14. 19:11

Kiss Bertalan
777
Ha azt mondjuk, hogy attól fognak jönni a fiatalok, mert azt látják, hogy ez az egész kereszténység „nem is olyan nehéz”, akkor átverjük őket és nem mellesleg hamar tovább is állnak. Interjú.

Hogyan kerül a Juventutemmel kapcsolatba egy fiatal?

A Juventutem világszerte tizenhat országban van jelen több, mint harminc tagszervezettel. Ezek természetesen mind különbözőek. Ami szerintem közös bennük, hogy a nagy részük fiatal felnőttként tért vissza a hithez. Talán az lehet számukra vonzó, hogy itt semmit sem tolnak az arcukba, nem tukmálnak rájuk semmit. Annyit látnak, hogy adott egy áldozatkész közösség, akik hétről-hétre megszervezik, hogy legyen kórus, legyen megfelelő képzése azoknak, akik az oltárnál szolgálnak, legyenek saját énekes és imakönyveik, s így tovább. Tekintettel arra, hogy a rítus nagy része latinul van, és egy hihetetlenül gazdag szimbólumrendszerrel találkozhatnak, valószínűleg sokkal több kérdés is felmerül bennük már az első alkalommal és ez horogként működik.

Nemrég Rómában jártál egy konferencián a Ferenc pápa által tavaly alapított Világiak a Család és az Élet Kongregációja szervezésében. A téma örökzöld: »hogyan érjük el a fiatalokat«. Egy ifjúsági közösség vezetőjeként hogy látod, hol vannak a fiatalok? Vagy már maga a kérdés is annyira »öreg«, hogy rossz így feltenni?

Szerintem a kérdés ilyen megközelítése egy téves huszadik századi pedagógiai irányelven alapszik. Ez azt állítja, hogy mindig lejjebb kell tenni a lécet, hogy mindenki simán megugorja és akkor majd sokan leszünk. Ez egyszerűen nem igaz.

Milyen értelemben veszik lejjebb a lécet?

Minden értelemben. Legyen szó a hittel kapcsolatos tudásról vagy éppen a liturgia ismeretéről. Bocsánat, de az élet nehéz. Ma alapból, de keresztényként végképp a társadalomban élni borzasztóan nehéz. Fenntartani egy családot, megélni a hivatásomat igenis nehéz. A hitem, a hittel kapcsolatos ismereteim, a szentségek mind eszközök ahhoz, hogy le tudjam győzni a nehézségeket. Ha azt mondjuk, hogy attól fognak jönni a fiatalok, mert azt látják, hogy ez az egész kereszténység »nem is olyan nehéz«, akkor átverjük őket és nem mellesleg hamar tovább is állnak. Tévképzetet alakítunk ki bennük az egyházról és a társadalomról egyaránt. Nagypéntek nélkül nincs feltámadás. Az egyház nem egy egérutat kínál a szenvedések elkerülésére kis közösségekben, hanem amikor elhangzik a misén, hogy»“Ite missa est«, annak azaz üzenete, hogy menjetek, mert ti vagytok a frontvonal frontvonala. Nektek lesz a legnehezebb, de helyt tudtok majd állni, mert Krisztus veletek van!

A megfáradtan a világból beeső fiatal miért akarná még magára venni az újabb nehézségeket a nyakába akadó latin, összetett szentmisét?

Én szerintem ez segíthet abban, hogy feldolgozza az ember, hogy a kereszt elől nincs menekvés. Ott lógnak a keresztek az iskoláinkban, az otthonainkban. Nem azért nézünk egy kivégzőeszközön függő holttestet, mert az olyan bájos, hanem mert emlékeztetnünk kell magunkat szüntelen arra, hogy mi vár miránk is. A cél a lelkek üdvössége, és nem az érzelmi kényelmük.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 170 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

"nem nagyon lehet csak úgy spontánul latin prédikációt előállítani. "
A prédikáció SOHA nem latinul volt.

Azért próbáld meg bicskával, fakéregre leróni a Miatyánkot, és rögtön vonzónak fog tűnni a pergamen és a latin betűk.

Ez tényleg jópofa, de egészen más nagyságrend, mint amennyi írásbeliséget a keresztény igehirdetés igényel. Pl. egész szentírások lemásolását, stb. Az ókorban amúgy égetett cserepet használtak nem csak az athéni politikusok városból való kiszavazására, hanem üzleti levelezésre is, de az sem véletlen, hogy ebben a formában nem maradt ránk keresztény szöveg.

Most ez kb. annyira értelmes, mint ha a XIX. századi értelmiséget vádolnád azért, mert még nem fedezték föl a számítógépet.

Hát, igen, ez kapásból erőst hazugságnak tűnik. Ami nem szép egy megtérés-élmény leírásánál.

Eleve már az sem túl életszerű, hogy miután olvtásrunk protestáns bizonyságtételt hallgatott végig, katolikus könyvesboltba ment be.

Azért egy link:

http://szitkonyvek.hu/kereses/..

Na jó, de ezeket a hazugságokat a cél szentesíti: áztatják a katolikusokat.

Ráadásul Isti olvtársunk nyilván érzi, hogy számadással tartozik Istennek amiatt, hogy ha már Jézus Krisztus fontos neki, akkor az Általa alapított egyházat miért szidalmazza.

Nem szép dolog egy állítólag megtért embertől a folyamatos hazudozás és a katolikusok rágalmazása.
Hihetetlen és hiteltelen amit írtál, másrészt, nem "szerintem", hanem meggyőződsz először, hogy valóban, és csak aztán írod ide, nem tényként közlöd.
Ugye te is láttad és felismerted a jelet, amit Isten küldött neked, amikor nem könyvest írtál, hanem "könyes"-t?
Úgy tudtad, hogy Isten szereti a hazudozó keresztényeket?

"Arra, hogy a Bibliában van valami, ami többé teszi, mint bármely könyv, akkor jöttem rá, amikor a Szent István társulathoz bemenve -- (szerintem azóta kocsmát csináltak abból a könyes- és kegytárgyboltból) -- nem találtam egy darab Bibliát sem. Amikor elmondtam, hogy milyen Bibliát szeretnék, akkor csak nézett rám a katolikus eladónő, és szemmel láthatóan nem értette, hogy minek egyáltalán valakinek Biblia..."

Ami személyes, és ami szent.

Gondoltam, hogy erről az üzletről beszélsz.
Ez sosem volt a Szent István Társulat könyvesboltja!
Ecclessia szövetkezet volt, amely átköltözött a Városház utcába.
Mivel többször vettem itt könyveket, - amikor még a Ferenciek terén volt - tanúsíthatom, hogy tartottak Bibliát, Újszövetséget, ebből a Szent István társulat és a Szent Jeromos kiadásúakat is, az utóbbit többféle színben. Lelki olvasmányokat és kitűnő neves professzorok teológiai könyveit is.

Hát, ha te sem tudod, hogy mikor jártál ott én honnan tudnám?
Na döntsd el!
Az Ecclesia Szövetkezetet 155 katolikus pap 1951. szeptemberében alapította meg.

És higgyem is el neked, hogy csodálkozott az eladó, hogy Bibliát keresel?

http://www.ecclesia.hu/?id=b93..

Az a környék tele volt katolikus könyvesboltokkal.
Szent István, Új ember, Szent Gellért és egyebek. Ez mind a Kárpátia udvarban. Ennyire nem lehettél szerencsétlen. Vagy mégis?

Szóval konkrétan egy protestáns Bibliafordítást kerestél, a katolikus eladó nem értette, hogy miért náluk, és helyesen útbaigazított a református könyvesboltba. Elképesztőek ezek a katolikusok! Botrány!

Sajnos ettől még hazug maradtál, mert első drámai szöveged nem erről szólt, és azóta is mi vagyunk azok, akik nem értjük meg a siralmaidat.

Talán még azt teszem hozzá, hogy amikor én bementem a városom katolikus templomába Bibliát venni, a pap protestáns Bibliát adott el nekem. Egyéni olvasásra azt szerette.

Te most miről beszélsz? Legalább te tudod, mert nekem rejtély.

Két megjegyzés, ill. kérdés.
Mit mondtál az eladónak, hogy milyen Bibliára van szükséged?
Félreérthetted az eladónőt, mert kizártnak tartom, hogy ez lett volna az arcán. Mondta neked? Vagy csak a rosszindulat mondatja veled, mint ahogyan itt nem egyszer velünk szemben megnyilvánulsz.
Látod, hogy hazudsz, mert az a hely mindennek nevezhető, csak kocsmának nem. Gyakran elmegyek mellette. Ráadásul templom mellé nem is lehet kocsmát nyitni.

Jelentem, engem nem neveltek vallásosnak, hanem kifejezetten ateistának.
Az apostoloknak nem is volt szüksége olyan Istenélményre, mint Szent Pálnak, hiszen ők együtt éltek három évig Jézus Krisztussal.
A kereszténységnek egy biztos alapja van és ez a Szentháromságos egy Isten.

Aha. Jézus Krisztus tanítványa volt Júdás is!

Ezeket a szentségeket úgy nevezik, hogy keresztelés, bérmálás.
Mivel ebben itt mindannyian részesedtünk, - téged kivéve - ne aggodalmaskodj annyira értünk.

Mondjuk én felnőttként tértem meg, és volt olyan érzelmi állapotom, ami félórás zokogásban nyilvánult meg, mert akkora öröm volt bennem. Nem tartom különösebben fontosnak. Azért nem, mert az én életem áll mögötte, és nem tisztán a megfeszített Krisztus. Az én sírásom az én megtérésemet jelezte, másoknak joguk van akárhogy is értelmezni. Ráadásul tényleg fölfokozott idegállapotban voltam, amikor fura dolgok történnek az emberrel. Nem félóra sírás hitelesíti a megtérésemet, hanem az azóta megnyilvánuló makacs ragaszkodásom az egyházhoz.

Ahhoz, amit írtál, azt teszem hozzá, hogy az élményeket általában az újdonság adja. Akár tök alacsony, tisztán értelmi szinteken is. Amikor először rácsodálkoztam a Pitagorasz-tételnek arra az egyszerű indiai bizonyítására, hogy egy nagy négyzetbe kétféleképpen belerajzoltak 4 egyforma derékszögű háromszöget, akkor olyan erős "Jé"-élményem volt, hogy ma is emlékszem rá. Azóta a Pitagorasz-tétel egy megszerzett, elraktározott tudás, nem élmények forrása többé.

Hitbéli élményt is új belátások, új kezdetek adnak, míg az úton egyszerűen csak járni, az általában csöndességben történik. De úgy hiszem, az éppolyan fontos.

Ami a szekták és a vallásos nevelés kapcsolatát illeti, fölhívom a figyelmed a búza és a konkoly hasonlatára. Könnyebb olyanoknak lyukat beszélni a hasába valamely szektában, akik találkoztak már Krisztussal az egyházban, de van bennük valami elégedetlenség, akár képzelt, akár valós okokból.

Nézd, nem én írtam könnyen leleplezhető hazugságot a megtérésem bemutatásába. Azóta ugye kiderült, hogy nem a Szent István Társulatnál voltál, nem Bibliát kértél, hanem egy konkrét, protestáns Bibliakiadást, és hogy az elárusítónő nem volt ellenséges, hanem megadta a kért fölvilágosítást. A többi igaz.

A kereszténységnek egy biztos alapja van és ez a Szentháromságos egy Isten.
Ez független attól, hogy én, vagy bárki mit tudunk róla és mit nem.
A kereszténység alapjáról beszéltem és nem a megismerés folyamatáról.

Azt szólom, hogy pontosan ezt mondtam.
Ez a Logosz-himnusz
Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett.

Most mi a problémád? Talán az, hogy kit nevez Igének János?
Kit nevez kimondott Szónak?

Én megintcsak az alapról beszélek és te megintcsak a felépítményről.

Na, most sikerült belekötnöd egy szavamba. Ami engem illet, sok olyan felnőtt megtérőt ismerek, akinek erős érzelmi élményei voltak, megértett, megtapasztalt dolgokat, utána simán lekopott a gyülekezetből. Hit gyülist is, reformátust is, katolikust is tudok mondani. Ezért tűnik a megtérés erősebb jelének önmagam szemében, hogy nem ezt tettem, hanem jelen vagyok azóta is a gyülekezetben, hogy megértettem, hogy Isten ezt várja tőlem.

Azt hol írtam, hogy a megtérésem óta sehol semmi érzelmi élmény, sehol semmi tapasztalat? Csak ugyanúgy nem tartom azokat sem fontosnak, mint az elsőt.

A "vallás" és a "hit" szembeállítása Karl Barth református teológus nyelvi leleménye. Nem mondom, hogy tök alaptalan, de az a fajta kiélezés, amit a Hit gyüli megvalósít, teljesen komolytalan.

A hit és a vallás az én fogalmaim szerint valahogy úgy viszonylik egymáshoz, mint a szerelem a házasélethez. Ha a szerelemből nem lesz házasélet, és a hitből egy csomó vallási szokás (gyülekezetbe járás, ilyesmik), akkor előbb-utóbb föloldódik a semmiben. Persze az is egy lehetséges baleset, hogy a házasélet mindennapjai mögül elillan a szerelem és a vallásos élet gyakorlatai mögül elillan a hit, de ezt mindenkinek magának kell fölmérnie, és magának kell végiggondolnia, hogy hogyan áll ezekkel. Másokat vádolni azzal, hogy "én hívő vagyok, te meg csak vallásos", az szimpla verbális agresszió. Ha jársz gyülekezetbe a hited alapján, akkor vallásos is vagy.

Ha ezt Karl Barth megérhette volna!

Ehhez, még hozzá teszem, hogy nem vagyunk ritkák, mint a fehér holló, mert nagyon sokan vagyunk olyanok, akik nem kaptak vallásos nevelést, illetve semmit, vagy.keveset tudtunk, tudtak Jézusról. Istent kihagytad a számításodból.
Már a mi szüleink sem kaptak vallásos nevelést, a
nagyszülőktől, hogyan, mire tanítottak volna bennünket?

Amikor a keresztényeket keresztényeknek kezdték elnevezni, volt már Szentírás?
Nem volt! Ergo?

A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Didimusz, nem volt velük, amikor megjelent nekik Jézus. A tanítványok elmondták: „Láttuk az Urat!” De kételkedett: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem helyezem ujjamat a szegek helyére, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem.” Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, s Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, megállt középen, és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Aztán Tamáshoz fordult: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás fölkiáltott: „Én Uram és Istenem!” Jézus csak ennyit mondott: „Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.”
Jn 20, 24-29

„Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.”

Egyik vallás sem létezik emberek nélkül.
A Biblia nem egy "kijelentés", hanem Isten kinyilatkoztatása önmagáról az embernek.
Azt ugye tudod, hogy Jézus nem volt vallásalapító?

1. Én vagyok a hívő katolikus, tehát nálad biztos hogy jobban tudom és a tapasztalatom is más.
Tanultam vallásszociológiát, nem esek hasra sőt cáfolom egy neve nincs vallásszociológust. Vagy van neve? Mikoriak a kutatásai? Melyik korosztályt vizsgálta, milyen merítésben?
2. Csak azt olvashatod, amit már megírtak. Pál az Ószövetség olvasására buzdítja papját Timóteust, és a saját leveleinek az olvasására.
"Amíg odajutok, legyen gondod a felolvasásra, a buzdításra és a tanításra. Ne hanyagold el magadban a kegyelmet, amelyet a prófétai szó alapján a presbitérium kézföltételével nyertél." 14
3. Természetesen minden zsidó embernek felolvasták, ill. ő is olvashatta a tekercseket. És nem csak olvasták, hanem magyarázták is.
Ilyen nyilvánvaló dolgokat nem kellett volna leírnod, mert ezt mindenki tudja, aki itt rendszeresen commentel, felekezeti hovatartozástól függetlenül.
4. Tamás apostol idézése válasz volt, -neked.
"De mi alapján hisznek? Mire alapítják a hitüket?
A megfoghatatlan, láthatatlan Istenre? Mégis hogy? "

"Ahhoz, hogy kereszténység legyen, kellenek olyan emberek, akik hisznek Istenben."
Ezt így nagyon összecsaptad.
5. Azt nevezzük szerzőnek, aki a művet írta, és nem azt, akiről szól.
Úgy mondjuk, hogy a Szentlélek sugalmazására Evangélium Máté, Márk, Lukács, János szerint.
Vagyis a szerző, ha így vesszük Isten és az ember.

Jézus egyház alapító.
Megint csak a felépítményről írtál és pedig az alapról.

Nem tudom, mennyire tartod a lelki élet nagy mesterének Loyolai Szent Ignácot, de ő mindenesetre arról ír, hogy a "vigasz" és a "vigasztalanság" az ember természetes érzelmi hullámzása, szoros összefüggésben az életünk eseményeivel.

A "vigaszért" hálásnak kell lenni, és olyankor kell új döntéseket hozni. A "vigasztalanság" idején ki kell tartani a meghozott döntések mellett. Utóbbi modellje Krisztus Urunk imája a getszemáni kertben. Amikor pl. fölszólítja az apostolokat, hogy "virrasszanak" vele, akkor pont nem valamiféle boldog imatapasztalatra hívja meg őket, hanem véres, verejtékes kitartásra.

Válaszok:
Csomorkany | 2017. június 8. 4:28

Modern hasonlat a getszemáni kerthez, hogy amikor valaki szerette betegágya mellett virraszt és imádkozik, és eközben valamiféle csodálatos, felhőtlen boldogságot él át, az egyszerűen elveszítette a realitásérzékét.

Azt írtam volna, hogy betegágy mellett nem kell hittel imádkozni? Csak annyit írtam, hogy valamiféle "keep smiling" az Istenre ebben a helyzetben kicsit életidegen. Továbbá hogy a tanítványokra egy elég fölkavaró, nehéz imádság várt volna, ha komolyan veszik a mesterüket. Mint ahogy maga Jézus is vérrel verejtékezett.

Na mi van, begurultál? Ideges a néni? Azon, hogy valaki jobban tud nálad valamit? Ráadásul rossz a kiindulási pontod, ezért rosszul következtetsz és hazudsz! Ki mondta: "Hogy aki nem katolikus, az nem keresztény???" Én aztán nem! Idézd be, hol, mikor mondtam!
Azt tudom jobban, mint gyakorló katolikus - sic nélkül! - hogy sokan vagyunk, akik fiatal felnőttként, ateista, vagy közömbös családból jövünk. Ezt azért tudom nálad jobban, mert elmondásod szerint is, valamint a felém és mások felé irányuló reakcióidat, szavaidat, átkozódásaidat is megtapasztalva, nem jársz katolikus közösségbe.

Nagyon goromba ember vagy.
Először is. Ha cáfolatot akarsz tőlem, már megkaptad, míg én nem a te állításod igazát. Szóval nincs neve, sem címe a tanulmányának a te egyetemi tanárodnak. Higgyem el, mert te leírtad. Ha hivatkozol egy tanulmányra, akkor a forrást is meg kell-ene adnod, ahogyan megadod a Szentírás szövegeinél. Forrásmegjelölés! Tisztában vagy te ezzel?
De te csak vagdalkozol és személyeskedsz. :)
Aki állít az bizonyítson. Merthogy te állítottál, a tanár állítását nem olvastam, titkosítottad, vagy kitaláltad.
"Te professzorabb vagy egy egyetemi tanárnál" Ez meg milyen mondat?
Nem írtad le a tanár nevét, fokozatait, úgyhogy ezt nem tudhatom.
Ha tudományos előadást akarsz tőlem hallani, felvételizned kell, bár erről már lekéstél, már korodnál fogva is, vagy eljárnod konferenciákra.
És most érzékeny búcsút veszek tőled, mert Esterházyval élve:
„Bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá.”

Miért, talán nincs begurulva, nem ideges? Ennek szóvá tétele szeretetlenség? Ja, hogy még a nyakába is kéne borulnom?

De visszakérdezek. Ez nálatok - még mindig nem tudjuk, hogy a kereszténységen belül, ki fia borja vagy, melyik felekezethez tartozol, olyan gondosan titkolod, - a folyamatos hazudozásod, nagyképűséged, a szeretet és a társalgás kifejeződése?
És milyen jellemző rád, hogy nem annamantra primitív stílusán vagy kiakadva. Gratulálok! Azt vártad talán, hogy odatartom neki a másik arcomat is? Te mikor tartod oda?

Ezt domingonak írtad. Én meg most neked.
"Szerintem önmagatoknak vagytok a paródiái!"

Amit idéztem tőled az utolsó mondatot, vald be a szeretet vezérelt, amikor acidonak írtad.

Nézd, betegágy és betegágy között is különbség van. Ha el nem csap bennünket időben egy kamion, lesz egy olyan betegágy, amiből pl. mi sem kelünk föl. Én remélem, hogy amellett is fog ülni valaki. És remélem, hogy imádkozni fog. És biztos nem lesz neki könnyű az imádság.

Egyszóval, te akarsz lenni a bíránk! És pont TE????
Te mikor kértél bocsánatot tőlünk, azért a sok bántásért, amit elkövettél ellenünk katolikusok ellen?
Remélem nem kívánod, hogy beidézzem a sértő és dehonesztáló mondataidat, amivel folyamatosan próbálsz alázni minket!

"Majd amelyikőtök hamarabb bocsánatot kér a másiktól arról, lehet látni, hogy a Krisztusi jellem kiformálódásában előrehaladottabb állapotban van..."

Te milyen állapotban vagy? Szerinted?

Nálunk nem ezt jelenti: " hanem azért, hogy azt mutassuk, hogy
nem sérültünk meg "
Hanem ezt, az ellenség szeretetet, amiről Jézus beszél!

http://www.magyarkurir.hu/hire..

Most nem fogom neked részletezni, azért küldtem ezt a linket.

Azért elgondolkodhatnál azon, hogy mennyire nem érintik az "érzékenységedet" azok az átkozódó, becsület sértő szavak amiket ez a commentelő zúdított rám, ellenben az "ideges és begurult" szavak cselekvésre késztettek téged.

Ez a beszéd! Rendben. És te is bocsáss meg nekem, hogy bántottalak!

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában