Egy férfi legyen Férfi

2017. március 28. 23:03

Bedő Imre
új Nő
Nem véletlen, hogy ma a nők az igazi férfit keresik. Mégis egy férfi indult útnak, hogy megmentse a férfienergiákat. Interjú.

Bedő Imre sikeres közgazdász, a Férfienergia című könyv szerzője. Ő kongatta meg a vészharangot, és elindította Magyarországon a ma már százötvenezer tagot számláló Férfiak Klubját. De vajon hogy jutott az eszébe missziót indítani a férfiattitűd megmentésére?

– Valószínűleg van ennek családi indíttatása is – kezdi Bedő Imre. – Felmenőim unitárius papok és tanítók voltak, akiktől azt láttam, hogy az iskolázottság és a magasabb beosztás felelősséggel jár a többiek irányába. Főleg most, a jelen korban, amikor minden esik szét. Kiveszőfélben vannak az udvariassági formulák, az idősek tisztelete, az adott szó becsülete, a családért meghozott áldozat. Az a kérdés kezdett el foglalkoztatni, hogy mi vezetett ide. Miért tűntek el a Férfiak? Arra a következtetésre jutottam, hogy a férfinak a motivációt a család, a saját utódok felnevelése adja. Ha a család szétesik, az embert sérülés éri. És főleg a férfiak sérülnek, hiszen többnyire ők azok, akik válás után kikerülnek a családból. 

– A válások 73%-át a nők kezdeményezik, tehát ők akarnak elválni a férfitól, és nem fordítva. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy a szülők szakításának legnagyobb vesztesei mégis a gyerekek – és a nők. 

– A válás után a nő életének értelme nem kérdőjeleződik meg. A férfié azonban igen. Nagyon sok férfi nem is áll fel a válás traumájából, vagy éppen »traumából házasodik« újra. A magukra maradt nők pedig kénytelenek megkeményedni, mert a gyereket el kell tartani. Sokkal több munkát kell vállalniuk, közben gyötri őket a lelkiismeretük, mert pontosan az siklik ki a kezük közül, amiért élni és dolgozni érdemes. Vagyis a GYEREK! Aztán azzal ellensúlyoznak, hogy a gyereknek mindent megadnak. Ráadásul a legtöbb elvált nő nem talál partnert, így a gyerekéből farag lelki társat. Aztán már nem tudnak vele olyan szigorúan bánni, nem tudják meghúzni a határokat. És ez nem csak a fiúkra vonatkozik. A lányok számára ugyanolyan fontos a férfiminta, hiszen ez alakítja ki bennük a képet a férj-feleség szerepéről, az egymással szembeni elvárásokról. Azáltal, hogy a pedagóguspálya elnőiesedett, a gyerekek még az iskolában sem találkoznak a férfiattitűddel. Mindez a férfilét értékeinek, erényeinek, mércéjének elhalványulásával jár. Az átadási lánc azokban a családokban is sérül, ahol az apa a családdal él, mivel a férfiak jó része napi 12 órát dolgozik. 

– Ezt igyekeznek önök pótolni az előadásaikkal, a Férfiak Klubjához tartozó, Apa–Fia Körök által szervezett túrákkal és táborozásokkal? 

– Az apa fegyelmező, simogató, férfias lendülete több száz évig szüntelenül jelen volt a családban. A gyerekek mentek vele a földekre, a műhelybe, az istállóba. Részt vettek a munkában, kis kapa, kis gereblye... S miközben együtt dolgoztak, megtanulták, hogy a férfiak hogyan viselkednek. Az apák PÉLDÁT MUTATTAK. Erre ma is időt kellene találni, mert amíg a fiainknak nem sikerül férfivá válni és férfiakat nevelni – a válások számát sem tudjuk csökkenteni. Amikor elindítottuk a Férfiak Klubját, készítettünk egy reprezentatív felmérést (nyolcezer nő adott választ), melyből az derült ki, hogy a nők nem a sírni tudó, megértő, metroszexuális tulajdonságokat díjazzák egy férfinál! Inkább a klasszikus férfiértékekre vágynak: olyan férfira, aki mellett biztonságban érezhetik magukat.”

(...)

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 7 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Nem gondolom, h. igaz lenne, amit Tolsztoj ír a Háború és békében, h. a sikeres családok egyformák, szerintem sokfélék vagyunk és a saját jó, v. kevésbé jó házasságunkban mást adunk és mást várunk. Nincs recept, de vannak általános elvek, jó, ha az elvek közösek, s pl. az elérni kívánt célok terén egyetértés van..

Amellett mindnyájan változunk is a múló idővel.

Gyerekkoromban a legjobb házassága körülöttem egy katonatiszt-mérnök+ irodalomtanár-háztartásbeli gyermektelen házaspárnak volt. Mindketten nagyszerű emberek voltak.

Tudok olyanról, ahol MINDEN szellemi munkát a mérnök férj, minden fizikait, gyakorlatit a szintén mérnöki végzettségű feleség végez, nagy kedvvel. Ők speciel nagycsaládosok.

Nincs recept. Azt hiszem, a közös világnézet, esetleg vallási elkötelezettség számít, de ez is inkább elv, mint gyakorlat, a katolikus nagyanyám és a ref. presbiter nagyapám nagyon-nagyon szerették egymást s minden vasárnap ment a feleség a leányukkal , a férj a fiukkal a saját templomába.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés