Kötögető férfiak

2017. március 10. 22:09

Keszler Patrícia
Képmás
Tizenegy férfi letesz tizenegy széket egymás mellé a chilei főváros egyik közterén, ünnepi ruhában felsorakoznak, megigazítják nyakkendőiket, elsimítják fekete öltönyeik redőit, majd helyet foglalnak. Előveszik kötőtűiket, feltűnő színű gombolyagjaikat, és belekezdenek a kézimunkázásba.

Előveszik kötőtűiket, feltűnő színű gombolyagjaikat, és belekezdenek a kézimunkázásba. Az arra vetődő járókelők pedig csak ámulnak és bámulnak. Tizenegy nő is feltűnést keltene, hiszen a kötés inkább az otthoni szabadidős tevékenységek körébe tartozik – no de tizenegy férfi? A látvány, mondhatni, provokatív, de hát éppen az a célja, hogy kérdéseket generáljon az emberekben.

Tavaly januárban alakult Chilében az Hombres Tejedores (Kötögető Férfiak) klub, amelynek tizenegy tagja köztereken szervez bemutatókat. A közösségi média segítségével mára mozgalommá avanzsált formáció híre Dél-Amerika partjainál nem állt meg, ma már Haitin vagy Ukrajnában is akadnak szép számmal követőik. A kötést és általában a kézimunkát társadalmunkban a nők kiváltságaként tartják számon, pedig a világ számos pontján találunk férfiakat is, akik örömmel adóznak eme alkotómunkának. A női–férfi szerepkörökről belénk rögzült sztereotípiák feloldásáról, e hobbi szociális üzenetéről is mesélt lapunknak Ricardo Higuera újságíró, a klub egyik alapító tagja.

Kötés és empátia

Talán nem véletlen, hogy e férfiklubot Dél-Amerikában hozták létre, hiszen a latinoknál még mindig erősen érezhető a „machista” felfogás, miszerint a férfiak elsőbbséget élveznek a nőkkel szemben, megkopott kifejezéssel élve: hímsoviniszták. »A csoportunk egyik legnagyobb kihívása éppen az, hogy azokat szólítsuk meg, akik egy ilyen társadalomban nőttek fel és szocializálódtak – meséli Ricardo. – Szívesen fogadunk bárkit, akit érdekel a kötés, ám különösképpen azokat, akik szeretnék, hogy ezek a berögzült szerepek lefejthetőek legyenek rólunk. A kötés a hobbink, ugyanakkor egyben egy metafora is számunkra, hiszen ahogy haladunk szemről szemre a kézimunka során, ugyanúgy, lépésről lépésre szeretnénk egy sokkal nyitottabb, elfogadóbb és barátibb társadalmat létrehozni, ahol a szociálisan és történelmileg elfogadott férfiasság (miszerint mi machisták, zárkózottak és intoleránsak vagyunk) új formákat ölthet, azaz a nőkhöz hasonlóan mi is ugyanúgy lehetünk érzékenyek és empatikusak is.«

Folytatás a Képmás magazin márciusi számában!

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 22 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Kérnék szépen két pár gyapjúzoknit!
Megfizetem az árát!
(Nálunk -sajnos- a feleség sem tud ilyet kötni.)

Hú de szexi!

Egy ismerős srác gobelinezik, rásegít vele a nyugtatókra, amiket szednie kell, neki bejött. :)

Attól tartok, hogy ez az évszázad erről fog szólni. Minden a férfi-nő relációba lesz illesztve, az élet legapróbb eseményei is.

Engem már most fáraszt ez az egész.

Aztán, gondolom, horgolás után elmennek egy jó kis fürdőházba ahol más jellegű igényeiket is kielégítik. Együtt. Egymással.

Szerintem a seregben a sorkatonák kézimunkáztak leginkább. :)

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés