Én, mi, mindenki – nem csak Oscar-díjas, de iszonyúan fontos is ez a film

2017. február 28. 12:12

Balogh Gábor
Alfahír
Ilyen mély mondanivalójú magyar film 90 percesben is rég készült, abban biztos vagyok.

Első blikkre Erika néni egy erőszakos, karrierista, sunyi luvnya, akit csak a siker érdekel, és ezért képes megalázni a gyerekeket és megrontani a lelküket. De ettől még a fausti alku, amit ajánl (ha csalsz, és kussolsz róla, te is részesülhetsz a győzelem gyümölcséből) az egész felnőtt társadalom működésének kvintesszenciája, mióta világ a világ. Ebből a koordinátarendszerből a szenteken és gurukon kívül még senkinek sem sikerült kitörnie. Itt csak arra törekedhetünk, hogy a romlottság tengelyén minél beljebb maradjunk úgy, hogy a haszonén minél feljebb jussunk. Napról napra, hétről hétre újra el kell helyeznünk magunkat ebben a képletben. Felnőttek vagyunk, ez a dolgunk. De a gyerekeknek nem. A srácokat, ameddig csak lehet, ki kell hagynunk ebből, mert nekik az a dolguk, hogy tiszták legyenek, és feketén-fehéren, igazságban és nem igazságban lássák a világot. 

Amiért azonban valóban érdemes volt elkészíteni ezt a filmet, és amiért iszonyú király dolog, hogy ezt most milliók láthatják világszerte, az a befejezés. Mert itt már nem csak arról van szó, hogy mi az igazság és a nem igazság. Hanem, hogy mi az igazságos. Hogy elengedhetjük-e a gyengébbek, a szerencsétlenebbek a „nem olyan jók” kezét, hogy az erősebbek, a szerencsések, az »olyan jók« előrébb juthassanak? Hogy mi a dolguk az erőseknek, és szerencséseknek: előreszaladni, vagy megragadni a gyengék kezét, és húzni őket előre - vállalva ezzel akár a lassabb haladást is: Mi a fontosabb: én, mi, vagy mindenki?  

A magyar társadalom majd' minden nyomorúsága visszavezethető arra, hogy számunkra hosszú évtizedek óta legfeljebb a nagyon szűken értelmezett »mi«, és egyre többször már csak az »én« létezik. Rengeteget beszélünk szociális igazságról, hazáról, nemzetről - és közben elfeledkezünk arról, hogy csak olyan igazság, csak olyan haza, és csak olyan nemzet létezhet, amelybe mindenki beletartozik. A csak erősek igazsága nem igazság, legfeljebb rezsim, a csak szerencsések hazája nem haza, legfeljebb ország.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 31 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ha nekem érdekem, hogy magammal rángassam, akkor jogom van magammal rángatni?

Egy csomó kérdést vet fel a film, ezért jó.

Szerintem a közösségválasztás nem volt tökéletes.
Két kórusban énekelek, egyikben sem lenne jó hamis hangokat hallani, elrontanák a harmóniát, mely minden zene alapja (most nem a kakofóniáról beszélek).
Mellesleg: a főszereplő kislány nem is tudta jól eljátszani a hamis éneklést, valószínűleg nagyon stabil, szép hangja van.
Ergo: Nem indulnék rajzversenyen vagy rúdugrásban, mert nincs hozzá tehetségem.
Minden gyerekben van valami, amiben jó, azt kell fejleszteni, teret adni neki,egy válogatott sakkcsapatba sem vesznek be olyat, aki nem tud jól sakkozni.
Nehéz ügy, sok kérdést felvet a film, ezért érdemelt Oscart.

" (A rendező nyilatkozta, hogy a barátjával Svédországban történt meg a suliban az alapsztori.)"

Hajlok rá hogy közlésed elhiggyem, de add meg kérlek az infó Forrását. "Ipso facto" igy árnyaltabban érteném meg, sőt jobban
a szerző-rendezőt is, ÉS bbjnick fenti kommentjét hogy

"Ennek a filmnek a tragikus hőse Erika néni. SZERESSÉTEK ERIKA NÉNIT!"

Mellékesen a Deák-i film megvalósításban a nyertes kórus Svédországba juthatna ki [ alias Csinibaba: Helsinki az Nyugat-é! :) ]



"Deák Kristóf: A Mindenki ötletét egy igaz történet inspirálta, de az angliai írótársaimmal megírt első változatban valahogy nem működött a sztori, nem volt annyira egyszerű és puritán a történet, mint ami végül elkészült. El is tettem a fiókba. Aztán amikor jött egy pályázati lehetőség Magyarországon a Médiatanácsnál (Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság), akkor magyar nyelvre ültettem a sztorit, és így minden a helyére került." (hvg.hu)

" (A rendező nyilatkozta, hogy a barátjával Svédországban történt meg a suliban az alapsztori.)"

Kisegítenél hogy hol is olvashatom/láthatom ezt?

Az előbbi kommentem Neked is szólna főképp.

Válaszok:
ÁrPi | 2017. február 28. 14:22

" (A rendező nyilatkozta, hogy a barátjával Svédországban történt meg a suliban az alapsztori.)"

Segítek magamon is, index-CineMatrix:

Deák 1982-es születésü, és neki az alapsztorit egy svéd lány, az angliai lakótársa mesélte önnön SVÉD gyerekkorából/ról.

http://index.hu/kultur/cinemat..

""
- Honnan jött a film alapötlete?

- Egy svéd lány mesélte, aki Angliában volt a lakótársam. Vele ez megtörtént gyerekkorában, de a befejezést persze már én költöttem hozzá. Amikor elmesélte a történetet, nagyon megütött, hogy mennyire alattomosan kegyetlen ilyet csinálni egy gyerekkel. Akkor kitaláltam a történet vázát és megpróbáltam megírni angolul egy írópárossal, akikkel korábban is dolgoztunk együtt, de nem egészen működött. Eltettem, majd amikor jött a médiatanács pályázata, a saját gyerekkoromat felhasználva újra megírtam, de már a magyar viszonyok közé.""

Én ezt úgy fogalmaznám meg: az tart össze bennünket, hogy szeretünk és akarunk együtt . Ha így van, akkor húzhatjuk magunkkal, mert ő is azt akarja, amit mi.

Fel kell tegyük a kérdést, hogy a kórus egyet akar énekelni?

Ebben a kórusban nem az ERIKA NÉNI az egyetlen gond, ellentétben a gyerekekével.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés