Gyermekotthonon innen és túl

2017. január 27. 15:30
A 12 éven felüli gyerekeket és szüleiket egy – témájában és technikájában is – szokatlan animációs film várja január 26-tól a mozikban. Az Életem Cukkiniként című svájci–francia film a szülőkhöz fűződő kapcsolat és a gyermekotthonok világa kapcsán fontos problémákat villant fel – és választ is kínál arra a kérdésre, hogy mi a legjobb a gyereknek.

A Cukkininek becézett, kilencéves kisfiúnak hirtelen meghal az anyukája, s ekkor egy ismeretlen rendőr egy gyermekotthonba kíséri. Az intézményben aztán számos új kihívás várja: megismerkedik a „menő” fiúval, aki terrorizálja a többit; a kislánnyal, aki még nem dolgozta fel múltja súlyos traumáit; a gyerekkel, aki örökké várja a mamát. Hamarosan – a maga kilencéves módján – megfogalmazza azt is, amit a pszichológusok olyan gyakran mondanak a téma kapcsán: a rossz szülő is jobb annál, ha nincs szülő.

Egy-egy témát néhány vonallal vázolnak fel, a skiccek azonban nem akarnak komplexek lenni, csak továbbgondolásra érdemesek. Azoknak, akik Disney- és Pixar-animációkon szocializálódtak, meglepő lehet, hogy ebben a filmben nincs semmilyen akciójelenet, a főhőst nem üldözik hosszú utcákon/folyosókon/izgalmas helyszíneken át, nem rohan senki sehová egy színes, csörömpölő kavalkád kellős közepén. A harsány színek és hosszú „üldözésjelenetek” után valódi felüdülés lehet egy ilyen – szinte már minimalistának ható – film. Más hangulat, más hangsúlyok, más karakterek.

Részlet az Életem Cukkiniként című filmből – Kép: Vertigo Média

Külön érdekesség, hogy a film stop motion technikával készült, amit – nyilván alacsonyabb színvonalon, de – bárki kipróbálhat a legegyszerűbb okostelefonnal is, úgy hogy például egy kis mozgatható bábu minden beállított mozdulatát le kell fotózni, majd egy alkalmazás segítségével a fotókat össze kell fűzni mozgássá. 

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés