Az álhírgyártás nemzetbiztonsági kérdés

2017. január 27. 8:02

Sayfo Omar
Mandiner
Ideje lenne belátni, hogy mára már senki nem birtokolja az igazság monopóliumát. De az álhírekkel való manipuláció már nemzetbiztonsági kérdés.

Sayfo Omar írása

 

Az elmúlt időszak talán legfontosabb írását közölte Hanula Zsolt az álhírek ijesztő világáról. Félő azonban, hogy – ahogy hazánkban lenni szokott – ez az ügy is politikai, pártpolitikai, világnézeti kérdéssé silányul. Pedig ahogy az árvízvédelemnek, a honvédelemnek vagy a migráció kérdésének, úgy az álhírek elleni harcnak is nemzeti ügynek kellene lennie.

Fontos már elöljáróban leszögezni: aki azt állítja, hogy létezik objektív és független hírforrás, az vagy naiv, vagy hazudik. A „valóság” eleve szubjektív dolog, aminek érzékelése, értelmezése személyiség-, nyelv-, szocializáció-, kultúra- és kontextusfüggő. Miután pedig a híreket emberek írják, azok szükségszerűen az ő világképüket, személyes valóságukat tükrözik. Ezt fejeli meg az intézményesített hírgyártás, mely szinte mindig és mindenhol a politikai és gazdasági érdekek zászlóshajójaként működik. Mi sem természetesebb annál, hogy a különböző hírforrások sokszor merőben ellentétes valóságként tálalják a tényeket.

Különösen szembetűnő ez napjaink átalakuló világrendjében, és az azt kísérő érdek és hírháborúban. A legyszerűsítve csak „mainstreamnek” nevezett médiaelit korábban is nehezen viselte monopóliumának kikezdését. A Brexit és a Trump-győzelem óta pedig immár egyre elkeseredettebben hadakozik a sajátjával ellentétes véleményekkel szemben.

Közben azonban súlyos hibát követ el: a hitelesség kérdését nem szakmai alapon ítéli meg, hanem ideológiai, politikai és pártpolitikai síkra tereli, hasonló ellenreakciókat váltva ki ezzel politikai ellenfeleiből, ellehetetlenítve az értelmes párbeszédet. A harc így nem a hírgyárosok és álhírgyárosok, hanem a mindenkori „ mainstream” és az „alternatív” közt zajlik. Nincs ez másként hazánkban sem.

*

A mainstream és az alternatív valójában kiegészítik egymást. Fogadjuk el, hogy a világ kitágult. A mi mainstreamünk az ő alternatívjuk, a mi alternatívunk az ő mainstreamjük. A piacon megfér egymás mellett a CNN és a Russia Today, a Fox News és az EuroNews, az Al Jazeera és a Press TV. De nincs baj a tényekkel többnyire nagyvonalúan bánó Huffington Post, Breitbart, Blikk, Sputnik News alternatív valóságértelmezéseivel sem.

Mi több, még a magyar színtér is elég nagy ahhoz, hogy elférjen egymás mellett az RTL és a TV2, a Hír TV és az Echo TV, az Index, az Origo, a 444 és a 888, a Pesti Srácok és a Kettős Mérce.

Hogy ki melyiket követi, melyiket tartja hitelesebbnek, ízlés és meggyőződés dolga. Virágozzék minden virág!

Ami fontos, hogy mindegyik orgánumnak impresszuma és bejegyzett székhelye van, a közölt tartalomért pedig többé-kevésbé felelősséget vállalnak. Tehát ha nem is értünk velük egyet, legalább tudjuk, kikkel állunk szemben. Működik az adok-kapok, a hírre cáfolat, a véleménye ellenvélemény érkezik. Ideje lenne belátni, hogy mára már senki nem birtokolja az igazság monopóliumát.

Mindennek egyik hozadéka azonban, hogy mára hazánkban is párhuzamos valóságok alakultak ki. A hírforrások bizalmi javak, az egyszerű hírfogyasztók többnyire nem új nézőpontokra, hanem saját meggyőződéseik megerősítésére vágynak. A keresztolvasás pedig minimális.

Noha az internettel elméletben tágra nyílik a világ, a Facebookot és más közösségi médiumokat használó modern ember mégis olyan személyre szabott virtuális hírkamrában él, melynek falai leginkább az ő és övével egyező véleményeket visszhangozzák. Hanula Zsolt egyébként nagyon is fontos problémafelvetése is csak az Index-olvasók barakkjában rezonált.

*

Miközben a baloldali, jobboldali és liberális média egymást aprítja és hitelteleníti, az álhírgyárosok és támogatóik vidáman halásznak a zavarosban.

A veszély pedig nem kicsi. A Buzzfeed és az Ipsos 2016 december elején közölt kutatása szerint az amerikai felnőtteknek 75 százaléka, az elsősorban Facebookról tájékozódóknak pedig 83 százaléka hiszi el az álhíreket. Ha nem reprezentatívan szétnézünk saját Facebook-ismerőseink között, rá kell jönnünk, hogy a Meteon, Legfrissebb, Frissvilág és Napimigráns hazájában sem rózsásabb a helyzet. 

Tény, hogy a népszerű magyar nyelvű álhírportálok momentán nem mennek szembe a magyar kormánnyal. Mi több, apokaliptikus Európa-víziójuk nem csak a kormány migránspolitikáját legitimálja, de az unión belüli harcait is segíti közvetve.

Ne legyünk azonban naivak. A politikában nincsenek örök barátok és szövetségesek. Érdekek vannak, melyek időről-időre változnak és összeütköznek. A magyar nyelvű álhíroldalak már több százezer szavazópolgárt érnek el nap mint nap. Magyarán: ma hazánkban több százezer embert dezinformál egy kétes szándékú külső hatalom. Itt nem az számít, hogy Moszkva, Soros vagy Brüsszel, hanem, hogy egy külső hatalom.

Az ügy rég nem politikáról, pártpolitikáról vagy ideológiáról, hanem nemzetbiztonságról és nemzeti szuverenitásról szól. Mint ahogy azt már számos ország – köztük visegrádi barátunk, Csehország – kormánya is felismerte. Veszélyes fegyver született, amely az oroszok másik nagy találmányához, a kalasnyikovhoz hasonlóan nem csak hazafiak, de baloldali gerillák, ellenséges soviniszták és iszlamisták kezében is ugyanúgy elsül. A szakmájukra bármit adó újságíróknak, politikai és világnézeti különbségeket félretéve kellene falanxba tömörülniük az álhírgyárosok ellen. Első lépésben nem átvenni tőlük semmit, második lépésben pedig figyelmeztetni olvasóikat is a veszélyre.

Ha elfogadjuk az álhíroldalak narratíváját, miszerint Európa már háborúban áll, akkor a kormányok részéről teljesen logikus törvényhozói vagy akár hatósági eszközökkel is fellépni a szándékos pánikkeltők ellen. Háborúban ugyanis egy állam csakis az ellenőrizhetően működő orgánumokat tolerálhatja. Ezt még az álhírgyártók és rajongótáboruk sem kérdőjelezhetik meg, hiszen még Vlagyimir Putyin sem rest a törvény erejével fellépni a „káoszkeltő” idegen irányítású intézmények és orgánumaik ellen.

Összesen 97 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ott van pl Újhelyi:-))))))))))
Mekkorát álhírkedett tegnap:-)))))))
igaz, butaságból azonnal le is buktatta saját magát:-))))))))))))

Itt van ez:

HVG-címlap: ezt mégis hogyan?
Élő Anita / 2017.01.26., csütörtök 09:30 /

A friss HVG címlapja

A friss HVG címlapja

Csókot vált Orbán Viktor Vlagyimir Putyinnal a HVG címlapján az orosz vezér magyarországi látogatása ürügyén. A baloldali hetilap félreértette Orbán egy mondatát.

A HVG vezércikkében azzal indokolja a jó ízlést nyomokban sem tartalmazó címlapját, hogy „ismét megbonthatatlannak tűnő barátság” fűzi Magyarországot Oroszországhoz, és azt találgatja, hogy ennek háttere egy Moszkvában Orbánról őrzött kompromat, azaz lejárató információkat tartalmazó dosszié lehet. Közli az agg német helytartó és az öreg orosz diktátor, vagyis Honecker és Brezsnyev csókjáról készült egykori plakátot, amelynek alsó felében egy fiatal lány és egy fiú smárol, a Fidesz így kampányolt az első szabad választások előtt.

A cikkből pedig kiderül, a „Puszi riot” mögött Orbán egy, a Lámfalussy konferencián elmondott mondata áll, amely szerint „A jövő nagy kérdése, hogy Európa meg tudja-e védeni magát az Egyesült Államok nélkül”.

Mindez azonban a HVG fejtegetéseivel ellentétben nem arról szól, hogy Orbán szét akarná verni a NATO-t. Sokkal inkább Donald Trump amerikai elnök kijelentéseire való reagálás. Az elnök több alkalommal is kifejtette, hogy Európa túl keveset költ a hadseregre, és tarthatatlannak véli, hogy a hidegháború vége óta a NATO legfőbb eltartója az Egyesült Államok.

A Heti Válasz szerkesztőségi ülésén Orbán Viktor maga mondta el 2010 után, hogyan képzeli egy ilyen kis ország szövetségesi politikáját. Katonai ügyekben az Egyesült Államok által dominált NATO-val mozgunk együtt, az ipari-gazdasági kérdésekben Németországgal, az energetika terén pedig az oroszokkal. Vagyis minden területen a legerősebbel. Ezért pacsizunk Paks kapcsán Putyinnal, de a gazdasági szankciókat attól még simán megszavazzuk az Ukrajna elleni agresszió miatt Moszkvával szemben. Besegítünk a baltiak légterének védelmében, pedig ugyan kitől kellene védeni őket, ha nem az oroszoktól? Nem Putyin-barát és Amerika elleni lépés az sem, ha Orbán az EU önálló védelmi képességének megerősítéséről beszél, mert ugyan ki ellen védekezne az unió? S hogyan jelenthetné egy több évtizede fennálló védelmi szövetség szétverését Európa hadi képességének erősítése, hiszen éppen legfőbb szövetségeseink követelik ezt tőlünk?

Így lesz a Putyinnal való kézfogásból nyelves csók, és kerül Orbán keze a HVG rajzán az orosz medve tarkójára, a domináns fél jelzéseként.

Pedig idáig még a hidegháborús fotón sem jutottak.




http://valasz.hu/itthon/hvg-ci..

Még egyet is érthetnénk S.O. írásával, ha nem Hanula Zsolt rettenetes cikkével hozakodna elő.

Mondhatjuk úgy is, hogy a liberalizmus saját maga karikatúrája lett.

"Mi több, még a magyar színtér is elég nagy ahhoz, hogy elférjen egymás mellett az RTL és a TV2, a Hír TV és az Echo TV, az Index, az Origo, a 444 és a 888, a Pesti Srácok és a Kettős Mérce."

Hogy ki melyiket követi, melyiket tartja hitelesebbnek, ízlés és meggyőződés dolga. Virágozzék minden virág!"
Azért még vannak emberek, akik nem +követik" egyik médiumot sem.
Engem spec. jobban érdekel egy hétköznapi ember tehetsége, józan esze, mint bármelyik médium politikai színezetű, celebközpontú és megélhetési "véleménye".
Egyik reggel felvállaltam, hogy végig kínozom magam a különböző TV csatornák műsorain.
Mindegyik egy nagy "fosnak" bizonyult.

Pszichológusok szerint az emberi gondolkodás nehezen vált irányt. Aki a személyiségébe iktatott kifejezésmódjával kudarcot vall, a legritkább esetben (sokszor soha) sem gondolja át, hogy az is egy lehetőség, ha változtat a szemléletmódján.
Inkább túlhajtja a biciklit, mint ma a ballibek, vagyis nem a tények mentén, hanem az "álmaik világában létező valóság" talaján eresztenek gyökeret.
Ez egy idő után verbális egresszóba torkollik.

Minden napra jut baromság. A mai:


"Orbán: Egy olyan nemzet, amely nem tudja újratermelni magát, nem érdemli meg a létezést"


"Orbán: Az ilyen nemzet nem érdemli meg a létezést"

Őrületes a különbség a kettő mondat között.
Az első a hir24 cikke, a második a startlap szemléje! Tudatos másítás, hergelés, rossz szándék.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés