Hogyan segít a kék vonal az áldozattá váló gyerekeknek? – 2. rész

2017. január 19. 12:49

Reményiné Csekeő Borbála
Képmás
Minden témára igaz, hogy a Kék Vonallal való beszélgetés sokszor előszobája tud lenni egy személyes segítségkérésnek, ha itt pozitív tapasztalatot szerez a gyerek a felnőtt reakciójáról. Nagyon jó hatású lehet a bátorítás, megerősítés, hogy joga van a segítséghez, a felnőttektől érkező védelemhez.
„ Az agresszióval való bánás és a konfliktuskezelési technikák előzhetik meg az iskolai zaklatásokat?
 
Inkább azt mondanám, hozzájárulhatnak a jó iskolai légkörhöz, ami már önmagában prevenció. De a bullying konfliktushelyzet nélkül is kialakulhat. A konfliktus nagyon leegyszerűsítve azt jelenti, hogy két fél között van egy szembenállás, egy vélemény- és/vagy érdekellentét. A zaklatás, bántalmazás beindulásához ez nem szükséges. A bullying azt jelenti, hogy az elkövetőnek vagy elkövetői csoportnak szüksége van valakire, akit viszonylag kis kockázattal bánthat, megalázhat, nevetségessé tehet és kiközösíthet. Ezzel tudja a saját frusztrációszintjét csökkenteni, és a hatalmi helyzetét erősíteni a csoportban. Ehhez az áldozatnak nem kell tennie semmit! Éppen elég például, hogy bármilyen dimenzió mentén kicsit kilógjon a sorból, vagy hogy újként kerüljön be egy már kialakult hierarchiájú csoportba. A bántalmazó jellemzően kiszúrja a leggyengébb láncszemet, és hogy ki a leggyengébb, az sokszor előítéletek mentén dől el.

(...)

Következményekről akkor lehet beszélni, ha kiderül, hogy mi történt. Hogyan segíthetjük, hogy az áldozatok kérjenek segítséget?
 
Ehhez egy élő, bizalmi kapcsolat, állandó kommunikáció kell gyerek és felnőtt között. Otthon mindennap legalább egy őszintén érdeklődő kérdés arról, hogy van, hogy telt a napja. Az iskolában is tér és idő, ahol a tanárok megszólíthatóak személyes dolgokkal. 
Sokszor a jelzések nem az áldozattól érkeznek, hanem egy szemtanútól, de ennek a kultúráját is feladat megerősíteni. Az »árulkodni csúnya dolog« mondat már az ötéveseknek is bevésődik, sokszor anélkül, hogy megtanulnák, megértenék, mi a különbség árulkodás és segítségkérés között. Segíteni kell a gyerekeket abban, hogy felismerjék és differenciálni tudják a saját motivációikat. Miért is akarom én elmondani ezt anyunak vagy a tanítónéninek? Magam számára kérek segítséget? Segíteni szeretnék valakin? Vagy csak jól kiszúrni azzal, akit beárulok? Mi történhet, ha nem szólók? Van-e valaki veszélyben? 
 
(...)

A Kék Vonal hogyan tud segíteni, ha valaki segítséget kér, aki cyberbullying áldozata?
 
A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány tagja az uniós Safer Internet Plus program magyar konzorciumának, a segélyvonal funkció betöltését vállalva. Ez azt jelenti, hogy kiemelten is foglalkozunk ezzel a témával – de nem is lehetne nem foglalkozni vele, mert a célcsoportunk közösségi életének nagy szelete a neten zajlik. A netes zaklatások áldozatainak meghallgatással, érzelmi támogatással, együttgondolkodással, és szükség esetén személyes segítség szervezésével segítünk.

Nagyon fontos, hogy itt elmondhatják a történetet, anélkül, hogy áldozathibáztatással, ítélkezéssel találkoznának. Az anonimitás védi a gyereket, az ő kezében van végig a kontroll, biztos lehet benne, hogy a megoldás folyamatában az fog csak történni, amit ő is szeretne. Elismerjük, hogy érthető, ha fél, hogy jogos a haragja, hogy teljesen emberiek az aktuális érzései. Megerősítjük, hogy milyen jó, hogy segítséget kért, és hogy teljesen mindegy, mit csinált, senkinek nincs joga megalázni, megfélemlíteni, fenyegetni. (...)
 
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés